Távol az antalli örökségtől avagy egy párt haláltusája
Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy miért is érdekes számunkra az MDF? Egy olyan pártról esik most szó, amely 3 éve éppen átlépte az 5%-os bejutási küszöböt (tisztelet a társaságnak), ám amelynek egyre kevesebb a sansza mind az előttünk álló júniusi EP-választáson, mind a legkésőbb jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választáson.
Jó pár éve tanúi lehetünk már egy furcsa folyamatnak, amely az MDF háza táján folyik. Van aki meglepődik talán a párt aktuális lépésein, gesztusain, de nem tévedek talán nagyot, ha azt mondom, hogy az emberek (azon belül is a közélet iránt érdeklődők) többségét már nem hozza tűzbe, ha a tulipános pártról van szó. A lejtmenet ugyanis már több éve tart, kisebb-nagyobb intenzitással. Nem is mennék vissza a kilencvenes évek torzsalkodásaira (Csurka, MDNP, stb.), inkább jelen évtizedünk mérföldköveit idézném fel csupán. Kezdhetnénk a frakcióból törvénytelenül kizárt (alapító, a fórum lakitelki születésénél "bábáskodó") Lezsák Sándorral és társaival, majd a sort folytathatnánk a párt se nem hideg, se nem meleg 2006-os (és későbbi) hozzáállásával, amikor azzal próbálta magát 5% fölé tornászni, hogy egyszerre köpködte a Fideszt és az MSZP-t. Majd 2006-ot követően "érdekes" módon egyre kevesebb kritikát kaptak balról, annál többet jobbról, hiszen az Országgyűlésben és több helyi önkormányzatban is többnyire a balliberális oldalt erősítették a szavazásokon. Aztán máig homályos események folytán kizárták Almássy Kornélt igen pikáns titkosszolgálati szálakkal övezve, majd bevették soraik közé a polgári oldalon csökkent ázsiójú Lengyel Zoltánt. Először Boross Péter volt miniszterelnök lépett képletesen a szárazföldre az ingadozó, süllyedő hajóról (visszaadta parlamenti mandátumát), majd miután kiderült, hogy Bokros Lajos (a Horn-Kuncze kormány 2. pénzügyminisztere 1995 márciusától majdnem pontosan egy évig) vezeti fórum EP listáját, kilépett a pártból Csáky András és Kószó Péter (a megyei jogú Hódmezővásárhely alpolgármestere, az MDF 143. számú tagkönyvének tulajdonosa), majd Hock Zoltán lemondott elnökségi tagságáról, illetve Pettkó András az EP-választás kampánystábjából távozott. A sor feltehetően folytatódik.
Legfrissebb hír (bár ez nem kilépés), hogy a párt tulipános logójának szellemi atyja, Szörényi Levente most egy újat, egy aktuálisat kreált a párt jelenlegi állapotáról. Elég annyit elmondani róla, hogy az egykor büszke tulipán helyett egy hervadt kóró búslakodik, tetején szegfűvel, és a MDF mozaikszó F betűje fordítva áll...
Térjünk akkor át a jelenlegi feszült helyzetet kiváltó személyre, illetve nézzük hogy látta az 1995-ös MDF Bokros Lajost és programját, különösebb kommentár nélkül.
1995. március 23., Farkas Gabriella, elnökségi tag: „az ország egy jó pénzügyminisztert várt, s ehelyett egy kisstílű főkönyvelőt kapott"
1995. május 9., Dávid Ibolya azt fejtegette, hogy a csomag alapjaiban sérti az önkormányzatok jogait, s lehetőségeik korlátozásával egyszerű végrehajtó testületté degradálja a helyi vezetőségeket.
1995. május 11.: A kormány a Bokros-csomaggal saját halálos ítéletét írja alá, és a következő kormány romeltakarítással kezdheti tevékenységét, ugyanúgy, mint 1990-ben, az akkori szocialista kormány után. Így összegezte Herényi Károly, az MDF (akkori) szóvivője a Magyar Demokrata Fórum elnökségének e kérdésben kialakított álláspontját.
Összességében elmondható a Bokros-csomagról, hogy a szegényebb rétegeket sújtotta, azáltal hogy olyan alapvető dolgokat vont meg tőlük, mint az ingyenes fogászat és felsőoktatás, továbbá nemhogy ösztönözte volna, inkább akadályokat gördített a családalapítás és gyermekvállalás elé (ebben sajnos azóta sem változtak a balliberális döntéshozók).
Hogy mi motiválta Bokros jelölésére a pártot, többek között az utolsó mohikáni címre esélyes Dávid Ibolyát és Herényi Károlyt azt nehéz megmondani. Hiszen a polgári oldal pártjai előtt már szinte teljesen lenullázták az ázsiójukat. Marad hát lehetséges partnernek az MSZP és az SZDSZ, amelyek bár (hivatalosan) nem tudnak kormányozni egymással, de a háttérben mindig megegyeznek valahogy. Bokros Lajos egy MSZP-SZDSZ-MDF válságkoalíciót sem tartana elképzelhetetlennek. Antall József pedig bizonyára forog a sírjában. Érdekesség, hogy amint az országban probléma adódik, ha válság van, mindig előkerül Bokros Lajos neve valamilyen megoldási lehetőségként. Az viszont nem lehet véletlen, hogy a szóban forgó ex-pénzügyér "büszkélkedhet" a harmadik köztársaság legalacsonyabb népszerűségi mutatójával (9%). Az MDF talán már ennek a felével sem büszkélkedhet. Epésen fogalmazva nekik már a 9% népszerűségi mutató kékestetői magasságot jelent. Hogy a párt gyökereivel, a lakitelki gondolatokkal mi lesz, nehéz megjósolni. Egy biztos, ez párt politikai értelemben haldoklik.
Tolsztoly Levente
