Igen, ott voltam. Elmentem a Városligetbe az MSZP majálisra. Kolbászt ettem, fotóztam, videóztam és vettem Kádáros, meg ifjú szocialista kitűzőket, hogy megmutathassam majd az unokáimnak, milyen „szép” világ volt itt a Városligetben.

A viccet félretéve, jó ideje gondolkodtam már azon, hogy érdemes lenne megnézi egy igazi, hamisítatlan balos majálist. Csupán tudományos kíváncsiságból. Mindig is érdekelt, hogy milyen a hangulat egy ilyen rendezvényen és hogyan működik ez az össznépi „kommunistáskodás”. Sokáig idegenkedtem ettől a szóhasználattól, de az, amit Hiller és Gyurcsány ma előadott az tankönyvbe illő. Igazi, kőkemény kommunista tempó.

Gyurcsány -a „Kárpátok géniusza”- egészen odáig merészkedett, hogy munkásnak titulálja magát, akinek ég a szeme a fonógép mellett, akinek 50.000 Ft-ból kell megélnie. Fonógép, 50.000 Ft? Miről beszél? Ez az ember teljesen elvesztette realitás érzékét, és még finoman fogalmaztam. A „sok” megvezetett meg csak tapsikol, bosszúvágytól fűtve ordibálja, hogy „Orbán takarodj!”, hogy „no pasarán”, amiről tegnap még azt se tudták, hogy eszik-e vagy isszák (valószínűleg még ma se). Van ennek az egésznek egy szolid kis bája, szinte érezni lehetett a levegőben, hogy most aztán jól megmutatjuk ennek a fideszes bandának. Most aztán minimum háromszor adjuk vissza, (mint Ludas Matyi) mind azt a „szemétséget”, amit ezzel a drága jó gyerekkel, szegény Ferikénkkel csináltak. Hiller meg jön ezzel az ócska „szegény gyerek is mehessen iskolába”, meg „ne csak a gazdagoké legyen az iskola” szöveggel. Drága jó Hiller elvtárs, nem tetszik már emlékezni? Hát ki vezette be a tandíjat?  Mert nem a gonosz tündér az biztos. Kovács „merjünk kicsinek lenni” László meg még mindig űzi az ipart, mint valami örökmozgó pártállami dinoszaurusz, ami itt maradt örök figyelmeztetésül a kádárkorból. Csak köpködte, köpködte tele fáradhatatlanul vérlázító hazugságaival, hogy majd rászakadt az ég, azt a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes mikrofont.

Közben azért nézegettem a közönséget is. Ferenc nyáját, Kádár népét… Hát… Inkább nem mondok semmit. Öregek, keserűek és tele vannak gyűlölettel. Egy kicsit sajnálom őket, elhitték a legolcsóbb dumát, ami csak létezik a történelemben: „Gyere, állj mellénk és elvesszük a gazdagoktól, ami nekünk jár.” Ugyan már… Láthattuk a „puritán” Kádár elvtárs luxusnyaralóit, magánvonatát és festménygyűjteményét. A szocialisták söjtöri rókagombás lakomáit és Feri meg Klára asszony szerény hajlékát. Cserébe mit kaptak a baloldali szavazók jutalmul? Azt, amit a jobboldaliak büntetésül: megszorítást, lesajnálást, megaláztatást és kirabolt országot. Most meg örülnek Ferinek. Hát nem csuda jó?

De nem csak az MSZP-hez néztem/néztünk be. Beugrottam a Munkáspárthoz is. Az is megér egy misét, hogy stílszerű legyek. Vörös lepedőbe csavart fák, kommunista dalok ordítják túl a másik sátorból dübörgő szocdem zenekart, akik teljes képzavarban leledzve nyugati, imperialista zenét, Led Zeppelint, Black Sabbath-ot nyomnak (amúgy egész jól) vörös overállban és gumicsizmában, narancssárga gitáron. Hatalmas Marx képek, vörös zászlók és önkényuralmi jelképek tömege. Vajon miért nem tesz semmit ilyenkor a hatóság? Vagy a világon a legtöbb embert, több mint százmillió emberi lényt legyilkoló kommunizmus vörös csillagát nem akarják meglátni a rend éber őrei?

Szóval nem volt semmi. Mintha valamilyen furcsa panoptikumban jártam volna. Idős, viaszarcú, megkeseredett szocik és kommancsok itták a langyos kőbányait az 1400 Ft-os kolbászhoz ezen a szomorú, esős május elsején. A kommunizmus ma ismét megmutatta ezerarcúságát: a szerencsétlen, nincstelen proletártól, aki boldog, ha végre pár száz sorstársával közösen szidhatja Orbánt, a félidióta Baloldali Fronton, Kádár Baráti Körön át (Baráti Kör egy gyilkosnak? Hová lesz a világ???) egészen a Gyurcsány és Hiller féle köztársaságot féltő neokommunistáig.

Végezetül engedtessenek meg még egy gondolatot: kíváncsi lennék, hány Gyurcsány hívő gondolkodott el rajta, hogy milyen diktatúra is az ahol nyugodtan, nyilvánosan lehet szidni a kormányt, „tömegbe” gyűlve el lehet küldeni melegebb éghajlatra a miniszterelnököt, nap, mint nap kénye-kedvére köpködheti a baloldali libsisajtó a kormánypártot, noha szerintük megszűnt a sajtószabadság és mégis milyen kemény diktatúra az, amelyben vörös csillagba öltözve lehet bohóckodni a főváros közepén?

Nos, igen, itt aztán fene nagy diktatúra van, csak győzzük szidni… :)

Képek itt: www.facebook.com/media/set/fbx/

HÁ