Az alábbiakban Heer Ádám a Fidelitas Országos Választmányának alelnökének a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából elmondott beszédét olvashatjátok. A megemlékezésről a esztergom.fidelitas.hu/cikk/nincsen_szlovakiai_romaniai_vagy_szerbiai_magyar oldalon olvashattok illetve hamarosan lesznek képek a Fidelitas Esztergom facebook oldalán is.
„Nagy tisztelettel köszöntöm a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából: Dr. Wetzel Tamás a KIM egyszerűsített honosítási eljárás bevezetésével kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztosát, az 56-os Nemzetőrséget, az Esztergom és Környéke Nemzeti Fórumot és minden kedves megemlékezőt határon innen és túl!
Tisztelt megemlékezők! Kedves Vendégeink! Kedves Barátaink!
Június 4.-ének jelentése átalakulóban van. Egyszerre szomorú és egyszerre szép! Ma már nem csak a Trianoni békeszerződés okozta igazságtalanságokra emlékezünk, hanem a magyar nemzet határokon átnyúló összetartozást, a Nemzeti Összetartozás Napját is ünnepeljük ezen a napon.
Kérem, engedjék meg, hogy beszédemben a demográfiai és földrajzi veszteségek tárgyalása helyett a mai nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel inkább gazdasági szempontból közelítsem meg a békeszerződés témakörét.
Henri de Gondrecourt francia tábornok egy titkos levelének részlete:
"A békekongresszuson rossz irányba tévedtünk. Vaknak kellett lennünk, ha azt hittük, ilyen csonkításokat kényszeríthetünk Magyarországra anélkül, hogy kétségbeesésbe ne taszítanánk. (…) Bizonyos, hogy nehéz egy országnak élnie, amikor nem hagytak neki sem szenet, sem bányákat, sem erdőket, sem ipart. Valóban kissé túl messzire mentünk."
Kedves Barátaim! A tábornok úrnak tökéletesen igaza volt!
Bizonyos, hogy nehéz élnie úgy egy országnak, ha a szántóföldjei harmada, szőlőterületei kétharmada, és erdőterületeinek csak tíz százaléka maradt új határain belül. Trianon előtt Magyarországnak fakivitele volt, utána behozatalra szorult.
Bizonyos, hogy nehéz élnie úgy egy országnak, ha a vasérctermelés 85%-a, a széntermelés 35%-a került a Csonka-ország határain túlra.
Bizonyos, hogy nehéz élnie úgy egy országnak, ha szinte teljen megszűnt a nemesérc és a sótermelés.
Bizonyos, hogy nehéz élnie úgy egy országnak, ha gyárainak több mint felét elveszik. 4688 gyárból mindössze 2078 maradt.
Bizonyos, hogy nehéz élnie úgy egy országnak, hogy az ipartelepek felét, hitel és bankintézetek kétharmadát és a malomipar 90%-át elvették!
Nagyon nehéz úgy élni, hogy az ország gazdasági, ipari és közlekedési struktúrája teljesen aránytalanná vált! A kiépített utak kétharmada, a jelentős, transzverzális vasútvonalak a Csonkahon határain túlra kerültek, sőt, ahol dupla sínpárok voltak, azokat fel kellett szedni, hogy így gátolják a vasúti szállítást.
Tisztelt megemlékezők!
Az előbb idézet Henri de Gondrecourt tábornok szerint kissé túl messzire mentek a csonkítással, hogy egy másik franciát idézzek, kérem hallgassák meg Henri Pozzi diplomata véleményét is ez ügyben: „Magyarországot nem büntették! Magyarországot kivégezték!”
Kedves barátaim, tekerjük előrébb egy kicsit a történelem kerekét! Gondolom sokan tudják, hogy mikor léptünk be az Európai Unióba!
2004. május 1.-én! Nagy volt az öröm! Emlékszem csak úgy pukkangatták mellettem a pezsgőket! De nekem mégis úgymond az egyik szemem nevetett a másik sírt. Akkor még nem tudtam csak a szocialisták uniós tárgyalásai-impotenciájából sejtettem, hogy ez az EU nem lesz egy diadalmenet.
Számoljunk csak utána, hány év is telt el csatlakozás óta?
Alig több, mint nyolc év. Az éppen két olimpia vagy két foci EB-nyi idő.
És mit hallunk, látunk és olvasunk manapság a sajtóban? Hogy a magyar gazdaság és jogrend ilyen meg olyan EU normákat nem teljesített ill. nem teljesít.
Most vonatkoztassunk el attól, hogy más EU országokkal szemben sokkal több eljárás indul, mint hazánk ellen és vonatkoztassunk el attól is, hogy ezeket a vádakat többnyire az EU parlament szoclib frakciójának boszorkánykonyhájában főzik ki az MSZP által leszállított több mint kétes eredetű alapanyagok felhasználásával.
Nyolc év! Ennyit adott nekünk az EU!
Ennyi év alatt kellene ledolgoznunk évszázados hátrányunkat a Nyugattal szemben!
Hát nem sok idő… Meg kell hagyni, mi azért sokkal tovább védtük Európát a tatártól, a töröktől és az orosztól…
Mit gondolnak 1920-ban vajon tényleg kivégeztek bennünket? Ahogy Anri Pozzi mondta. A válasz sajnos az, hogy: igen! Magyarországot az antant rögtönítélő bírósága mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül küldte vérpadra…
Kedves Barátaim, de egy dolgot kihagytak számításukból a párizsi nagyurak! Ahogy a híres erdélyi költő, Reményik Sándor írja: „oly koporsót nem gyárt asztalos mely minket eltemet!” Az igaz, hogy tettek már minket nem egyszer koporsóba a történelem során, de mindannyiszor kimásztunk belőle. Így lesz ez Trianonnal, a ránk erőszakolt kádári örökséggel és a gazdasági válsággal is.
De csak egy esetben sikerülhet -és kérem, engedjék meg, hogy a válasz megértéséhez ismét egy francia urat idézzek:
Declassé francia külügyminiszter szerint: „Egy nemzet sincs megalázva azzal,hogy legyőzték vagy ha aláírt késsel a torkán egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.”
Kedves Barátaim!
A lemondás, ma azt jelenti, hogy nem emlékezünk. Hogy nem tanítunk a Trianoni békeszerződésről gyermekeinknek és unokáinknak. Ma a lemondás azt jelenti, hogy feladjuk nemzeti értékeinket és értéktelen üveggyöngyökre cseréljünk a magyar nemzetben rejlő tudás aranyát. Ma a lemondás azt jelenti, hogy merünk kicsinek lenni, pesszimistának és szolgalelkűnek. Ma a lemondás azt jelenti, hogy rettegünk nemzeti hitünk megvallásától, nehogy a Nyugat vagy bárki, aki csak egy picit nagyobb nálunk visszavegye az oly nehezen megszerzett jótéteményeket, mint tescós zsömle, spanyol paradicsom és brazil mirelit csirkemáj.
Kedves Barátaim, soha ne mondjunk le az igazságról! Soha ne féljünk megvallani hitünket a magyar nemzetben! Emlékezzünk és tanítsunk, ha kell nap-mint nap! A mai lemondóknak, akik mernek kicsinek lenni, sőt egyenesen akarnak kicsinek lenni, azt üzenem: aki nem mer többet akarni és tenni is érte, az nem is érdemli a többet!
Tisztelt megemlékezők! Emlékezzünk ma a Trianoni békeszerződés által okozott veszteségekre! Hirdessük, hogy nincsen szlovákiai magyar, romániai magyar vagy szerbiai magyar, mert kedves barátaim az az igazság, hogy: magyar csak egyféle van, a magyar! Maximum a személyi igazolványunk, a lakcímkártyánk és az útlevelünk más…
Köszönöm, hogy meghallgattak!”
