Június 7.-én választott az ország. A választópolgárok némi túlzással egyöntetűen mondták ki: Elég! A Fidesz elsöprő győzelmet aratott. A Jobbik Morvai Krisztinának köszönhetően előlépett harmadik (vagy talán lassan második?) erőnek. A kommunista utódpárt, az MSZP történelmi vereséget szenvedett: Nagyjából félmillió választó vette a fáradságot, hogy vasárnap a szoci listához húzza be az ikszet. Bár ha úgy nézzük, még ennek is örülhetnek.

Az elmúlt héten sok elemzést hallhattunk, láthattunk és olvashattunk különböző fórumokon. Az elemzések fő csapásvonala általában a Jobbik sikerét és annak okait firtatták. Éppen ezért ezzel most nem nagyon kívánok foglalkozni. Legyen elég annyi, hogy véleményem szerint a Jobbik sikerének kulcsa egyetlen név volt: Morvai Krisztina. Szinte úton-útfélen azt hallottam, hogy legalább a Morvai jusson be a Jobbiktól az EP-be. A több mint négyszázezer „radikális” szavazat identitása –véleményem szerint- inkább volt „Morvait az EP-be”, mint Jobbik. Hogy ez most gond vagy sem és, hogy kinek jó vagy sem, az még a jövő zenéje.

A Jobbikról ennyit, és most rá is térnék bejegyzésem fő témájára: Az MSZP katasztrofális vereségére, annak okaira és, hogy most akkor mi lesz itt.

Magyarország a szocialisták hét éves országlása alatt a társadalmi élet minden szintjén kivérzett, lesatnyult és a totális csőd szélére jutott. A „2002-és és 2006-os MSZP-SZDSZ szavazók” azt kapták jutalmul, amit a jobboldaliak büntetésül. Elbocsájtást, adóemelést, elvonást, járulékemelést, becsődölt hiteleket, értéktelen forintot, stb., no meg a felejthetetlen Qrvaországot, pannon pumát, haveri kutyát, és persze SÜN!!!ök százait.  Mondhatni kész állatkert ami itt van, de ott legalább van mit enni és télen fűtik is a ketreceket. Itt már sokaknak se étel, se fűtés, se semmi, csak az adósságketrec ill. csapda.

De tévedés lenne azt hinni, hogy csak Qrvaország átvert választópolgárai fizetik a szoclib kormányzás árát és azt hiszem éppen ez a lényeg: Az MSZP és az SZDSZ ugyanúgy fizet, mint Magyarország RT. körbetartozó lakosai, csak ők másképpen. Persze a szoci fővezérek nem szenvednek a számlák tömegeitől, Challengerként emelkedő havi törlesztésektől, a zsebpénznyi fizetésekből való napról-napra éléstől. De június 7.-e fényében immár az elbocsájtás rémétől ők is remeghetnek. Az elmúlt hét év katasztrofális kormányzásának ők is a vesztesei, méghozzá szó szerint. Az ehhez kapcsolódó gazdasági világválság csak hab volt a tortán. A „szakértői kormányok” sora, haverjaikkal karöltve szépen lassan felemésztette az országot. Gazdaságilag, kulturálisan és erkölcsileg is. Az köztudott tény, hogy a szocialistáknak az utóbbi kettő nem igazán kellett a kormányzáshoz, de pénz nélkül még ők sem tudnak költségvetést fabrikálni. A pénz meg, mint azt már említettem eltűnt a nagy szoci pénznye(r)lő automatában.

Hátakkor most mi tévők legyünk? sóhajtottak a páncélaudi (vonat) hátsó ülésén. Honnan lesz itt pénz? És itt ismét, ahogy a hetvenes évektől napjainkig szokták, valami belső „kádári reflexnek” engedelmeskedve egyként kiáltottak fel: Hitelt! No, nem a Széchenyi-féle, hanem a Khan-féle IMF. Csakhogy éppen itt van a bökkenő. Még ez a hitel is csak arra elegendő, hogy éppen a vízfelszínén tarthassák a süllyedő hajót. A választás előtti szoci-féle „mézesmadzag politikára” meg aztán végképp nem. Ráadásul az IMF minden egyes euró centért keményen szorongatja a szocialisták t…két. Ha nincs ismételt megszorítás, akkor hitel sincs. Tehát a választás igencsak leegyszerűsödött: IMF hitel nélkül azonnali bukás, vagy egy kétségbeesett próbálkozás, hogy hitelből kihúzzák még egy évig. Közben meg hátha történik valami, Lendvai kifogja az aranyhalat a rakpartnál vagy valami efféle, de addig is az iratmegsemmisítők is nyugodtan dolgozhatnak tovább az alagsorban.

Röviden és tömören itt a vég! Saját csapdájukba estek a szocik. Sportnyelven szólva: Sakk, bár a matt még hátra van. Vereség lesz ez akárhogy is nézzük, csak a mértéke nem mindegy.

Az MSZP-nek mára már csak egyetlen fegyvere maradt, a hisztériakeltés, aminek egyetlen célja a Fidesz kétharmados többségének megakadályozása. A napnál is világosabb itt hónapok óta javábban folyik a visszavonulás, már csak utóvédharcaikat vívják a szocik. Másra már nem telik, csak egy kis szélsőségezésre, riogatásra és némi dögunalmas orbánozásra.

A Fidesznek pedig be kell tudni rúgni a ziccert, mert, ha elhibázza, könnyen visszatérhetnek 2014-ben. Lendvai amúgy is egy olyan „I’ll be back” terminátorasszony típus.

Tehát jó sztahanovista módjára csak dolgozni, dolgozni és dolgozni kell. De ésszel! Az országgyűlési választásokon nem lehet más cél, csak a kétharmad, ami elvezethet az igazi rendszerváltáshoz. A régi párt dinoszauruszoknak pedig a „Szocialista szellem panteonjában" a helyük, nem a Parlamentben. A jövőről egyszer és mindenkorra ne a múlt, hanem a jelen dönthessen. Azt meg mindannyian tudjuk, hogy a szűk hét esztendő után minek kell jönnie…

Heer Ádám