Robert Fico és koalíciós társai ismét elrugaszkodtak a talajtól. Igaz ez nem új a nap alatt, tették már ezt például Malina Hedvig ügyében. De így jártak el a dunaszerdahelyi tömeges és brutális szurkolóverés vagy az európai normáktól igencsak távol álló nyelvtörvény esetében is. Nem meglepő, szinte forgatókönyvszerű a dolog, hiszen kampányfinis van. Ez pedig az eddigi szokások alapján a magyar kártya előhúzása nélkül Szlovákiában sajnos elképzelhetetlen.
Nem szeretnénk itt túlságosan a finnországi svédekkel, Dél-Tirollal vagy a Szlovéniában őshonosként kezelt kisebbségek (az olaszok és magyarok) helyzetével jönni, ám lenne mit tanulnia a regnáló szlovák kormánypártoknak. Csak egy-két példa szemléltetésül: Helsinki fő sétaterén, a belváros szívében, az Esplanadin található a svéd színház, többek között az utcatáblák is kétnyelvűek. Mindkét nyelv mindenütt hivatalos amennyiben a lakosság 8%-a vagy 3000 fő beszéli, ellentétben például Pozsonnyal és Kassával, ahol külön-külön is 3000-nél több magyar (ill. magyar anyanyelvű) él évszázadok óta. Finnország népessége nagyjából megegyezik Szlovákiáéval - a svéd kisebbség aránya az országon belül
Persze valahol "érthető" a hatalmon lévő szlovák kormányfő aggodalma, hiszen koalíciós társainak - Meciar és Slota pártjának a támogatottsága igencsak ingadozó. Az utóbbi időben egyes híradások és közvélemény-kutatók szerint még az is elképzelhető, hogy se a HZDS (Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom - Meciar), se az SNS (Szlovák Nemzeti Párt - Slota) nem lépi át az 5%-ot. A parlamentbe kerüléshez a legfrissebb mérések alapján utóbbinak van csak reálisabb esélye. Viszont ha mégsem, akkor a jelenlegi legnagyobb kormánypárt, a Smer (Irány) két szék között könnyen a földön találhatja magát. Szlovákiában ugyanis csak pártlistás voksolás van, egyéni választókerületek nem léteznek, így aszerint osztják el a parlamenti mandátumokat, ahány százalékot a pártok elérnek. Ficoék a különböző kutatások alapján most nagyjából valahol 33-38% között állnak (egyre csökkenő tendenciával), ami egy-két kisebb (5-10%-os) párttal kiegészülve biztos, ám korántsem garantált, hogy kényelmes többségű kormányzást jelentene. Mondjuk megint Ján Slotával vagy Vladimír Meciarral. Szlovákiában szinte minden elképzelhető, így akár más pártokkal is koalícióra léphetnek, ha úgy hozza a szükség vagy az érdek (bár ez főleg megyei szinten jellemző).
Slota már a közös kormányzásuk elejétől (2006) elég kínos tehertétel a Smer számára. Egy időre még az európai szocialistákkal is fasírtban voltak miatta, de kiálltak a nemzeti párt mellett és a kontinensen meglehetősen bizarr baloldali-szélsőjobb koalíció ha döcögve is, de egyben maradt. Egyes vélekedések szerint Fico ezzel a kampánystílussal szeretné túllicitálni Slotáékat és ezáltal magához húzni-csábítani a pártjukban csalódott, magyarellenes lózungokra mindig kapható szavazókat. Azonban nemcsak a zsolnai ex-polgármester kisebbségellenes kijelentései okoztak már kínos pillanatokat a szlovák szocdemeknek. Ott vannak például a Szlovák Nemzeti Párt által vezetett minisztériumok kétes, nemegyszer országos botrányt kiváltó közpénz ügyletei és egyéb kormányzati botrányok is. S persze ott van a görög válság is, ami Ficonak és kormányának nem kevés fejfájást okozott már, mivel groteszk módon Szlovákia kölcsönt kénytelen felvenni, hogy ők is segíthessenek a csőd szélén álló Görögországon. Ez viszont még nem lenne ok rá hogy a felvidéki magyarokat állampolgárságuk elvesztésével fenyegessék, ami bizony a rosszemlékű Benes-i időket juttathatja az eszünkbe. Sovány vigasz, de érdemes azért feljegyezni, hogy Mikulás Dzurinda ex-kormányfő (1998-2006) amennyiben kormányt alakíthat (erre sajnos csekély esélye van), eltörli ezt a felvidéki magyarokat sértő és sújtó intézkedést.
Bizonyára keserű pirula Pozsonyban egyesek számára az utóbbi nyolc esztendőben megszokottakhoz képest, hogy április 25-étől fordult a kocka Magyarországon. Ez már nem a megalkuvó és mindent lenyelő Medgyessy-, illetve Gyurcsány-kormány. Újra kialakulóban van egy karakteres, magabiztos, a nemzeti érdekekért következetesen kiálló magyar külpolitika. Érdekes vagy talán természetes, hogy egyik szomszédunk se tiltakozik a kettős államolgárság bevezetése miatt. Miért is tiltakozna bárki is, hiszen például a szerbek, románok és a horvátok is (és persze a szlovákok is, csak ezt most "elfelejtik") igyekeznek minél több, a határaikon túl élő nemzettársuknak (ha az igényli) megadni az állampolgárságot. A szlovének is nagyon intelligensen és diplomatikusan azt mondják, hogy ez magyar belügy - döntsön mindenki saját belátása szerint. Ezenkívül a többi érintett sem jött még elő érdemi kifogással vagy Fico-kormányhoz hasonló heves reakcióval.
Reménykedjünk, habár az utóbbi négy esztendő nem ad okott nagy bizakodásra, hogy a június 12-ei szlovákiai választás után csitulnak valamelyest a kedélyek a szlovák pártok részéről. Most azonban a választási finis közepette ne számítsunk semmi pozitív fejleményre. Ami pedig a felvidéki magyar nemzettársainkat illeti, komoly feladat előtt állnak. Ha jelentősebb változást, vagy legalább kisebb súlyú Fico-kormányt, nagyobb és határozottabb szlovákiai magyar érdekképviseletet szeretnének, akkor fegyelmezetten, minél nagyobb létszámban el kell menniük voksolni június 12-én szombaton: a Magyar Koalíció Pártjára!
Hajrá MKP! Hajrá Magyarok!
Gunnar Lehtinen
