Idén is megemlékeztünk a Kommunizmus Áldozatairól. Múlt hét szerdán dr. Rétvári Bence parlamenti államtitkár úrral beszélgettünk a XIV. Esztergomi Polgári Est keretein belül. Pénteken, pedig a szokásos helyen, a Mindszenty emléktábla előtt emlékeztünk meg az áldozatokról és a szenvedőkről.
Tavaly ilyenkor arra gondoltam, hogy jövőre végre a kriptokommunisták uralma nélkül emlékezhetünk és elindulhatunk egy új, jobb irányba. Más, humánusabb gazdaságpolitika lesz, számon kérik a még kint lévő Zuschlag és Hagyó féléket, lerántják a leplet a volt ügynökökről, besúgókról és még sorolhatnám, de nem teszem, mert nagyon hosszú lenne a sor.
Aztán eltelt egy év. A választók kirúgták a hazug, tolvaj és teljesen érzéketlen szoci kormányt, hogy csak nyekkent. Aztán a Fidesz elkezdett kormányozni, egy olyan országot, ami nem fél lábbal állt, hanem szinte már fénysebességgel zuhant a szakadék legalja felé. Nem volt, és nincs egyszerű dolguk. Nincs olyan szeglete, pontja vagy részterülete az országnak, amit Böszme és hasonszőrű barátai ne tettek volna tönkre. Itt kellett elkezdeni, nem a nulláról, hanem mínuszból…
Persze elvárások is vannak. És hogy is ne lennének? Az lenne furcsa, ha nem lennének. A Fidesz-KDNP kormány meg is próbált megfelelni ezeknek az elvárásoknak, bár a kihívás szó talán helyénvalóbb lenne. Most azonban nincs kedvem végig sorolni, mint valami kampányfüzetben a kormány eddigi eredményeit. Kampányoltunk, kampányolunk eleget. Viszont az elvitathatatlan, hogy sokat dolgoztak és néhány hibát leszámítva a lehetőségekhez mérten jól. Ezt nem csak én mondom, mint Fidelitas megyei elnök, hanem a Fidesznek a közvélemény kutatásokon rendszeresen mért stabil, szinte bebetonozott 60% körüli népszerűségi mutatói. Ezzel talán csak az öreg Kovács elvtárs tudna vitatkozni…
Visszatérve a Kommunizmus Áldozatainak emléknapjára, nagy eredménynek könyvelhetjük el a múlt tisztázása szempontjából, hogy végre rendeződni látszik az ügynökkérdés. Végre kiderülhet, hogy kik és hogyan tettek tönkre emberi életeket, törtek derékba fiatal karriereket és jutattak hóhérkézre ezer meg ezer magyart. Novembertől már nem lehet takarózni - a volt MSZMP káderek által ügyesen bevédett - titkosítás lepedőjével, nem lehet politikai célra bármikor előhúzni egy nevet, hogy azt kénye-kedve szerint taszítsa a mélybe vagy emelje pajzsra a honi és külföldi sajtó. Novembertől egyértelműbb lesz a helyzet. És, hogy miért csak egyértelműbb és miért nem egyértelmű, mert azt már valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy a diktatúra utolsó pillanataiban mennyi és milyen dokumentumokat vittek zúzdába szorgos kis pártállami kezek. Ez van és ez nagyon szomorú, de legalább elindultunk egy új úton, ami talán nem a szocialisták „valahovájába”, hanem remélhetőleg egy jobb, élhetőbb Magyarország irányában vezet. Bár az is kristálytisztán látszik, hogy holnap azért még kell reggelit venni, mert biztosan nem lesz kolbászból a kerítés.
Ugyanakkor tavaly nem hittem volna, hogy az ország szekerével együtt nem indul meg Esztergomé is. Elmegyek egy Fidelitas Országos Választmányra, vagy valamilyen más országos rendezvényünkre, gyűlésünkre vagy konferenciánkra és azt látom, hallom, hogy itt ilyen program indul, ott azt építették és így tovább. Én meg a beszélgetés közben, ott legbelül szomorkodok. Persze nem az ő sikerükön és boldogságukon, hanem hogy közben a mi városunk nem a fejlesztésektől és az örömtől hangos, hanem ordibálástól és acsarkodástól.
Sajnos nyugodtan ki lehet jelenteni: Esztergom a politikai perpatvar fellegvára lett. Botrány, botrány hátán. Kis túlzással szinte nincs ember ebben a kis hazában, aki ne ismerné Meggyes Tamás és Tétényi Éva nevét.
Tavaly éppen a Kommunizmus Áldozatainak emléknapja után beszélgettünk, hogy mi lesz tavasszal és mi lesz ősszel. Sok forgatókönyvet végig beszéltünk. De, hogy a Széchényi téren egymás torkának essenek az esztergomiak azt álmomban sem gondoltam volna. Esztergomi lökdössön, ütögessen esztergomit? Lelövéssel fenyegetőzzenek? Szinte elképzelhetetlen volt.
A politika miatt? A város miatt? Sok féle válasz van. Viszont nagyon úgy látszik, hogy már igencsak tele van a hócipő. Mindenki ezzel kel, ezzel fekszik. De egy dolog biztos: Esztergomnak nem perpatvarra, ütlegelésre és köpködésre van szüksége, hanem valódi városvezetésre. Mert közben pusztul a város…
Heer Ádám
