Négyesy Irén versével kíván az Esztergomi Fidelitas Csoportja Boldog, Békés Karácsonyi Ünnepeket mindenkinek!

Négyesy Irén – Karácsony

Karácsony, 
bizony –, hogy kellenél! 
Gyertyafényes malasztok, 
fehér kalácskenyér 
mit Nagymamám dagasztott, 
halk lámpa öble, 
szaloncukor édessége, 
aranydió gömbje, 
az esti béke – a lelki béke. 
Elgurult minden a múltba, 
nem a jövőbe 
s aminek értelme volt régen 
annak ma nincs értéke. 
A materiális valóság 
ronda ökle 
dörömböl a fülekbe. 
Oda a jó, 
a szép, a színes illuzió! 
Az Élet beteg lett, 
jónak hívják a Rosszat 
s a Jóság nem kell senkinek. 
Szaladgálunk, 
mint megzavart hangyaboly 
nyáron 
egy süllyedő világon. 
Az Igazság kidülledt szemekkel 
fetreng a porba', 
fojtogatja az Önkény. 
Hol van a Jóság meleg 
misztériuma? 
A lelki szépség elveszett, 
helyette halálos örvény 
kevereg. 
A Csoda – oda van! Oda. 
A holnap zsebe 
bombával tele. 
Amit oly régen 
a Sorstól 
vártam, reméltem: 
nem jött mint Érdem. 
Ferde szemszögével 
oly idegen nékem.

De valahol fenn 
dereng már a Csillag, 
közeleg a Jászol – 
sok új jövendő Karácsony ontja 
fényeit arcomba, 
felemelem fejem 
s mielőtt elragad 
Korom pocsolyája, 
az Égi Kegyelem világot 
mozgató cérnaszála 
felránt a Magasba, 
a Lét ölén szunnyadó 
fényességes új Karácsonyokba!