Fidelitas Esztergom

A Fidelitas Esztergom csoportját 2002-ben alapították nemzeti, konzervatív és kereszténydemokrata gondolkodású fiatalok. Csoportunknak jelenleg 50 tagja van. Rendszeresen szervezünk programokat (könyvbemutatók, filmvetítések, kirándulások, Polgári Est, karitatív tevékenység, stb...) Csoportunk szívesen látja és várja az aktív munkában részt venni kívánó fiatalokat! esztergom.fidelitas.hu

Friss topikok

Polgári gondolkodású fiatalok fóruma

2013.02.25. 18:18 Fidelitas Esztergom

Mert a helyes döntés elsősorban rajtunk múlik!

Az alábbiakban Heer Ádám a Fidelitas Országos Választmányának alelnöke, megyei elnökének a Kommunizmus Áldozatainak emléknapja alkalmából elmondott beszédét olvashatják:
 
Ágh Péter, Hende Csaba, Heer Ádám 1.jpg 
 
Tisztelt Megemlékezők! 
 
Sokan sokféleképpen fogalmazták meg, hogy mi az élet. Az egyik nézet szerint, ha megpróbáljuk a kérdést a lehető legegyszerűbben, minden érzelemtől mentesen megvizsgálni, akkor látható lesz, hogy az élet sok-sok apró és nagyobb döntés összessége. Sok-sok jó és remélhetőleg, minél kevesebb rossz döntés következménye, eredménye. A mi és mások döntései.
 
A világtörténelem leggyilkosabb eszméjének áldozatai – a kommunizmus áldozatai – is hoztak döntéseket. Ki ilyet, ki olyat. És azok is, akik meggyilkolták, vagy megkínozták őket. Egyik ilyet, a másik olyat.
 
Gondolom sokan ismerik a „Te mit tettél volna” kérdéseket?
 
Például:
 
- Te mit tettél volna, ha megkínoznak, és azt akarják, hogy áruld el barátod, bajtársadat vagy tulajdon apád? Ha nem teszed, megölnek.
 
Ezek nagyon nehéz kérdések. Lehet rá így is, meg úgy is válaszolni. De ezekkel a kérdésekkel alapvetően van egy probléma. Még pedig az, hogy éppen maga a kérdés tereli el az ember figyelmét a lényegről.
 
Mert igazából kit érdekel, hogy mit tettem volna én? A karosszékből vagy a konyhaasztal mellől válaszolva? Békében, nyugalomban? 
 
Azt hiszem, hogy a kérdés mibenléte sokkal inkább az, hogy akivel megtörtént ez a szörnyűség hogyan döntött. Mert ott a döntés komoly, éles és hideg valóság volt. Vér, fájdalom és szenvedés. És nem karosszék, konyhaasztal, béke és nyugalom, mint, amikor minket kérdeznek ugyanerről.
 
Ők döntöttek. Volt, aki meghúzta a ravaszt és volt, aki nem! Volt, aki sírva vallott. És volt, aki az emberi gonoszság legválogatottabb kínzási módszerei ellenére se mondott egyetlen árulkodó szót sem vallatóinak.
 
De van egy másik oldala is ennek a kérdésnek. Még pedig az, hogy a kérdés természeténél fogva sokkal többen tudnak véleményt nyilvánítani, akik meghúzták a ravaszt, vallottak vagy elárultak, mint, akik nem. Hiszen többnyire ők maradtak életben. Akik nem működöttek együtt a gyilkosokkal, azok közül - érthető módon – kevesebben tudnak véleményt nyilvánítani ebben a kérdésben. Sajnos azok, akik még eltudják mondani az igazat egyre kevesebben vannak, mint azok, akiknek elemi érdekük, hogy elrejtsék, elhazudják az igazságot az utókor elől. 
 
Mentség vagy dicsőség? Árulás vagy kiállás? Becstelenség vagy becsület? 
 
Nem egyszerű kérdések, és mégis azok. Nem egyszerű, mert a kommunista múlt elhazudozói még manapság is mindent megtesznek, hogy minél jobban összekutyulják az igazság felé vezető szálakat.  
 
Másfelől pedig, mégis olyan egyszerű, mint az egyszeregy: mert az igaz tettek, és döntések - még, ha oly régen történtek, és még, ha oly sok hazugság is telepedett rájuk - beszélnek hozzánk a múltból. Csak nagyon csendben kell maradni, ahhoz, hogy meghalljuk őket a szavak és értékek meg-megújuló jelentésének szándékosan összekavart bábeli zűrzavarában. De nem kívülről füllel, hanem belülről lélekkel érthetjük csak meg. Mert még a halottak is tudnak beszélni, ha becsületben és tisztességgel a lelkükben haltak meg. Az igaz tett üzenete örökkévaló és halhatatlan, csak a rátelepedő hazugságok változnak a kor igényei és érdekei szerint.
 
És, ha meghalljuk, megértjük a becsület és a tisztesség szavát, a kommunizmus áldozatainak üzenetét, amiről a mai világ gúnyos, lenéző mosollyal a szája sarkában nap, mint nap szándékosan megfeledkezik. Akkor nekünk kell felerősítenünk az áldozatok és a halott hősök szavait. De nem erősítőkkel, megafonokkal és hangosan ordító torokkal. Hanem úgy, hogy nem feledjük a hősöket és az áldozatokat. 
 
Emlékezünk és emlékeztessünk, hogy voltak olyanok, akik életüket, szabadságukat és egzisztenciájukat adták egy jónak hitt döntésért. Más út vagy más döntés nem létezett számukra. 
 
És emlékeztessünk azokra is, akik a másik oldalon álltak. Akik úgy döntöttek, hogy gyilkolják, börtönbe vetetik és kínozzák a magyart. Emlékeztessünk, mert, ha nem emlékezünk az általuk elpusztított áldozatokra és hősökre végtelenül egyedül fogunk maradni és elveszünk a nemzetek mérhetetlenül nagy tengerében. Aki ezt nem érti, az sajnos már rég elveszett ebben a nagy tengerben.
 
Mi fiatalok emlékezni és emlékeztetni fogunk. Mert az emlékezés és emlékeztetés mindig a fiatalok, a következő generáció feladata. Éppen ezért a Fidelitas országos szervezete tavaly novemberben együttműködési megállapodást írt alá a volt recski és szovjet lágerekben raboskodó politikai elítéltek szervezeteivel. Az együttműködés elsődleges célja, hogy minél több fiatal megismerhesse az igazságtalanul börtönbe vetett volt foglyok és rabok történetét és ezekből a történetekből tanuljanak. 
 
A szerződés aláírásakor abban is megegyeztek, hogy az együttműködést igyekeznek regionális szintre is kiterjeszteni. Ennek a regionális együttműködésnek lesz első állomása a Komárom-Esztergom megyei megállapodás aláírása. Az, hogy először a Fidelitas Komárom – Esztergom Megyei Választmányával írják alá az első regionális együttműködési megállapodást, külön öröm számunkra és nagyon megtisztelő. Ezúton is köszönjük, és ígérjük, hogy a lehető legjobb tudásunk szerint fogjuk segíteni a szervezetek munkáját.
 
Ha a kommunizmus áldozataira emlékezünk, akkor meg kell említeni Magyarország bölcsőjét, Esztergomot is, amely város talán az egyik legtöbbet szenvedte a magyar városok közül a történelem során. Az elmúlt évek megemlékezésein sokszor beszéltünk Dózsafalváról, Mindszentyről, a sötétkapui sortűzről, a megtorlásról és a Kádár-diktatúra örökségéről ill. annak jelenbe nyúló árnyairól. 
 
De nem csak azok voltak a kommunizmus áldozatai, akiket pl. fent a Bazilika mellett, a régi hadosztály parancsnokság kövére fektettek átlőtt testtel, vérbe fagyva. Nem csak azok voltak az áldozatok, akiket bebörtönöztek, megkínoztak, vagy kivégeztek. Hanem azok is áldozatok voltak, akiket a rendszer „politikai megbízhatatlanságuk” miatt nem engedett tovább tanulni. Akiket kirúgtak munkahelyükről, akiket megfigyeltek és, azok is, akiknek a legváltozatosabb formában lehetetlenítették el életüket.
 
Szomorú időszaka volt ez Esztergomnak, a "klerikális reakció fészkének", "papok városának". De sajnos azt kell, hogy mondjam, ma is elég szomorú helyzetben van Esztergom.
 
Nem fogom most részletesen elemezni az „esztergomi válság” összetevőit, együtthatóit, netán felelőseit. Most, itt nem lenne ildomos. De beszél helyettem a város. Beszél, ha beülünk az autónkba, pontosabban az autónk tengelyéhez beszélnek a kátyúk. És beszélnek az épületek, a kövek és az emberek is. Lépten-nyomon, csak fül kell hozzá és szem. És, hogy ki vagy kik hallják meg a város üzenetét, biztos vagyok benne, hogy, arra is emlékezni fog Esztergom.
 
Ennek ellenére én szilárdan hiszek benne, hogy Esztergom egéről elvonulnak a sötét fellegek. Lehet, hogy nem ma, és egészen biztos, hogy nem holnap és nem holnapután, de egyszer biztosan. Öreg „kuruc város” ez. Túlélt tatárt, törököt, labancot, németet, oroszt, nácit, nyilast és kommunistát. Biztos vagyok benne, hogy ezt is túl fogja élni.
 
Én csak egy dolgot ígérhetek, hogy mi, a Fidelitas tagjai nagy örömmel veszünk részt minden olyan építőjellegű munkában, ami Esztergomot többé és nem kevesebbé teszi. 
 
A mai napon a kommunizmus áldozataira emlékezünk, de nem csak emlékezni, koszorúzni és gyertyát gyújtani kell, hanem ennél sokkal többet kell tennünk. Mindennapi életünkben nekünk is meg kell hozni a mi saját döntéseinket. És ezekkel a mindennapi apró és nagyobb döntéseinkkel, méltóvá kell válnunk az áldozatok és a hősök emlékének őrzéséhez. Ha nem így teszünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem a helyes irányba tartunk! Mert a helyes döntés elsősorban rajtunk múlik!
 
Nyugodjanak békében a hősök és az áldozatok!
 
Köszönöm, hogy meghallgattak!

Szólj hozzá!

http://esztergom.fidelitas.hu/

2013.02.18. 18:25 Fidelitas Esztergom

A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK  EMLÉKNAPJA  

MEGHÍVÓ

 Kommunizmus Áldozatainak emléknapja

EsztergomMindszenty tér

 

2013. február 24. vasárnap

 

 

 15:00  MEGEMLÉKEZÉS

 

HENDE CSABA

 

Honvédelmi miniszter

 

hende-csaba.jpg

 

 ÁGH PÉTER

Fidelitas országos elnöke, országgyűlési képviselő

 

HEER ÁDÁM

 

Fidelitas Országos Választmányának alelnöke

 

 FEHÉRVÁRI LAJOS

 

Szentgyörgymező plébánosa

 

Közreműködik: PÁLMAI JÓZSEF

                                                                                            

 

16:00 ÁRTATLANUL A KOMMUNISTÁK

 

BÖRTÖNEIBEN

 

(Padlizsán Étterem, Mindszenty tér)

 

Előadók: Menczer Erzsébet országgyűlési képviselő, Valkony Károlyné Politikai Elítéltek Közössége főtitkár, vitéz Krasznay Béla ny. ezredes a Recski Szövetség elnöke

 

(A helyszínen megvásárolhatók a recski büntetőtáborról szóló kiadványok.)

 

Szervezők: Recski Szövetség, Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (SZORAKESZ), 1945-56 közötti Magyar Politikai Elítéltek Közössége (PEK), Fidelitas, Communa Nova Esztergom, Nemzeti Fórum Esztergom és Környéke, Honvédség és Társadalom Baráti Körök Országos Szövetsége

További információ: http://esztergom.fidelitas.hu/

Szólj hozzá!

2012.12.22. 07:38 Fidelitas Esztergom

Boldog Karácsonyt!

karacsony_09.jpgNégyesy Irén versével kíván az Esztergomi Fidelitas Csoportja Boldog, Békés Karácsonyi Ünnepeket mindenkinek!

 

Négyesy Irén – Karácsony

Karácsony, 
bizony –, hogy kellenél! 
Gyertyafényes malasztok, 
fehér kalácskenyér 
mit Nagymamám dagasztott, 
halk lámpa öble, 
szaloncukor édessége, 
aranydió gömbje, 
az esti béke – a lelki béke. 
Elgurult minden a múltba, 
nem a jövőbe 
s aminek értelme volt régen 
annak ma nincs értéke. 
A materiális valóság 
ronda ökle 
dörömböl a fülekbe. 
Oda a jó, 
a szép, a színes illuzió! 
Az Élet beteg lett, 
jónak hívják a Rosszat 
s a Jóság nem kell senkinek. 
Szaladgálunk, 
mint megzavart hangyaboly 
nyáron 
egy süllyedő világon. 
Az Igazság kidülledt szemekkel 
fetreng a porba', 
fojtogatja az Önkény. 
Hol van a Jóság meleg 
misztériuma? 
A lelki szépség elveszett, 
helyette halálos örvény 
kevereg. 
A Csoda – oda van! Oda. 
A holnap zsebe 
bombával tele. 
Amit oly régen 
a Sorstól 
vártam, reméltem: 
nem jött mint Érdem. 
Ferde szemszögével 
oly idegen nékem.

De valahol fenn 
dereng már a Csillag, 
közeleg a Jászol – 
sok új jövendő Karácsony ontja 
fényeit arcomba, 
felemelem fejem 
s mielőtt elragad 
Korom pocsolyája, 
az Égi Kegyelem világot 
mozgató cérnaszála 
felránt a Magasba, 
a Lét ölén szunnyadó 
fényességes új Karácsonyokba! 

Szólj hozzá!

2012.11.10. 13:39 Fidelitas Esztergom

MEGHÍVÓ - "Communa Nova" Nemzeti Szalon - Kerényi Imre

1848as_zaszlo.png

MEGHÍVÓ 

 

Communa Nova” Nemzeti Szalon tisztelettel meghívja Önt és Kedves Családját, Barátait a Nemzeti Szalon első előadására, amelynek vendége: 

KERÉNYI IMRE

Kossuth és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató, a Nemzeti Könyvtár kialakításáért, az Alaptörvény terjesztésével kapcsolatos koncepció kidolgozásáért, végrehajtásának irányításáért felelős miniszterelnöki megbízott.

A Nemzeti Szalon célja, az Esztergomért tenni akaró, polgári értékrend mentén cselekvő és gondolkodó közösség szervezése, fejlesztése ill. a Szalon előadás sorozatainak kapcsán az adott kulturális, gazdasági, politikai terület bemutatása, szélesebb perspektíva nyújtása. Az előadásokra mindenkit szeretettel várunk, akit megérint Esztergom és az Ország sorsa.

Helyszín: Várkávézó, Szent István tér 1. (bejárat a Vármúzeum felől, a Bazilika mellett)

Időpont: 2012. november 16. (péntek), 18 óra

Beszélgetőpartner: Heer Ádám a Fidelitas Országos Választmányának alelnöke

Támogatónk: Várkávézó, Padlizsán Étterem

Rendezvényünkre a belépés díjtalan! Szeretettel várjuk!

 

 

Szólj hozzá!

2012.10.02. 18:02 Fidelitas Esztergom

A zebra vajon mi? (Szórólap szövegével együtt)

A Fidelitas Esztergomi Csoportja „A zebra vajon mi” néven indított figyelemfelkeltő akciót. Az akció célja felhívni az autósok figyelmét, hogy „a zebra a gyalogosoké”.

Sajnos az elmúlt években több súlyos baleset is volt Esztergomban, amikor gyalogosátkelőhelyen vagy annak közelében gázoltak el gyalogosokat és kerékpárosokat. A balesetek sok egyéb oka közül az egyik, hogy egyre több autós hagyja figyelmen kívül a KRESZ által egyértelműen megfogalmazott szabályt, ami szerint a gyalogosnak a zebránál elsőbbsége van. Bizonyára mindenki többször (rendszeresen) találkozott olyan esettel, hogy hosszú perceken keresztül várakozott a zebránál mire a sokadik autós végre nagy nehezen átengedte. Szerintünk ez így nagyon nincsen jól.

 

2_1.jpg

Csoportunk tagjai a Dobozi úton két helyen segítettek átkelni a gyalogosoknak a zebrán ill. igyekeztek felhívni az autósok figyelmét a KRESZ gyalogosátkelőhelyre vonatkozó szabályának betartására. Miután többeknek segítettünk átkelni a péntek délutáni forgalomban a Bástya parkoló felé vettük az irányt. Itt a KRESZ ide vonatkozó szabályát „bemutató” szórólapokat helyeztünk el a parkoló autók szélvédőjén.

Reméljük szerény kereteink ellenére sikerült nekünk is tenni egy kicsit azért, hogy minél többen álljanak meg a zebránál és engedjék át a gyalogosokat, ezzel megelőzve az estleges baleseteket. Továbbá abban is reménykedünk, hogy akciónk nyomán több autóvezető számára tisztázni tudtuk, hogy a „a zebra vajon mi?”.

Ezúton köszönjük az együttműködését és az előzékenységét azon autósoknak, akik mosolyogva álltak meg és engedték át a gyalogosokat.

 

8.jpg

 

A szórólap szövege:

 

A ZEBRA VAJON MI?

Ha a fenti kérdésre tudja a választ, nincs miért aggódnunk.

 

Ha zavarba jön, vagy esetleg nem tudja, kérjük, figyelmesen olvassa el az alábbi sorokat:

 

Mindkét képen egy-egy zebra látható, de mégis különböznek egymástól. Az első ábrán az a fajta zebra (latin neve: „Equidae”)látható, amely a lófélék családjába tartozó emlős és Közép ill. Dél-Afrikában őshonos. Szinte minden állatkertben megtalálható, legjellegzetesebb ismertetőjegye a fekete-fehér csíkos mintázat. Valószínűleg több autóvezetőt éppen ez a mintázat zavarhat meg, amikor nem adják meg az elsőbbséget az úttestek mellett „őshonos”, hasonló mintázatú „másik fajta” zebra (a második ábra) alatt tanácstalanul álldogáló gyalogos számára. Ez a zebra (hivatalos neve: „Gyalogosátkelőhely”) láttán a gépjárművezetőnek elsőbbséget kell adni a tábla alatt, a járda szélén várakozó gyalogosnak.

 

Tisztelt Autóvezető! A „viccet” félre téve, sajnos egyre többen nem „ismerik fel” a gyalogosátkelőhelyet jelző táblát és ebből egyre több baleset történik városunkban is. Ezért arra kérjük a tisztelt autóvezetőket, hogy fokozottan tartsák be a KRESZ ide vonatkozó szabályát: „21. § Gyalogosok közlekedése (7.) a kijelölt gyalogosátkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbsége van.”

 

Ugye Ön is azt szeretné, ha mindenki épségben és könnyedén jutna át a zebrán?

 

NE ÉPPEN ÖNÖN MÚLJON!

 

Köszönjük türelmét és balesetmentes vezetést kívánunk!

 

Vigyázzunk egymásra!

Vigyázzunk Esztergomra!

 

Szólj hozzá!

2012.08.23. 22:21 Fidelitas Esztergom

Magyarnak lenni, de minek?

Címkék: Címkék

Ezt a bejegyzést nem „hír anyagnak” szánom, hanem egy kérdést szeretnék feltenni az olvasóhoz. Jó barátom meghívására szűk családi körben a felvidéki Nánára látogattam el Szent István napján. A jeles nap alkalmából a templom előtt „magyar kaput” állított a település magyarsága. A rendezvényen megjelentek a helyi társadalmi élet képviselői, jó néhány vendég és több nánai polgár is.

1a.jpg

Ahogy álltunk a templom előtt, nem messze a csodálatosan faragott „magyar kaputól” (a készítő művész hívta így) érdekes kontraszt bontakozott ki. Egyik oldalon: templom, díszes magyar kapu, ünneplőbe öltözött emberek, hagyományőrző lándzsások, magyar zászló, torokszorítóan szépen éneklő öreg nénikék. A másik oldalon, kissé lentebb az úton: néhány helyi kis srác és leányzó vonul. USA zászlós mintás és neonszínű pólóban, gatyában, ügyet sem vetve a világra. Hangoskodnak, röhögcsélnek: boldog tudatlanság. Közben a falu polgármestere, a szlovákiai magyar követség képviselője, a falu öregjei, a vendégek és még a „Jó Isten” se tudja kicsodák vigyázzban állva éneklik a magyar himnuszt. Majd a felszólalók Szent István tetteinek nagyságát dicsérik. Éppen a „szentistváni több nyelvű, szokású” országba vette hitet erősítik, miközben újra feltűnnek most már a másik irányból a már említett kis vagányok. Ismét hangosan nyihognak, nyekegnek, röhögcsélnek. Mintha ott sem lennénk tőlük néhány méterre. Mintha ma nem ünnep volna. Mintha az egész platz ahol ők és mi vagyunk nem is létezne. Mintha mi láthatatlanok, és némák lennénk. Ők meg kint a prérin... Harsányan, kergén, bolondan. Két külön világ. Egymás mellett, s mégis oly távol.

Én meg közben a „szentistváni többnyelvű és szokású nemzet” mai helyt állóságán morfondírozok.

Hm.

Aztán: Bumm!

Élesen hasít agyamba a gondolat: Mit csinálunk itt mi? Nánán? Magyarok? Helyiek, párkányiak, pestiek, esztergomiak? És egyáltalán mi történik itt?

Adott ötven magyar. Szlovákiában, Felvidéken, Szent István ünnepén. Ünnepelnek, énekelnek, kaput avatnak. Örülnek, büszkék és boldogok.

Adott négy helyi kis csávó. Aranyosak, olyan bájosan egyszerűek. Tudatlanok. Talán tapintatlanságuk miatt még kissé zavaróak is.

Mi ötvenen. Majdnem mind idős. Kevesen vannak ötven év alatt...

Ők négyen. Mind fiatalok...

Ahogy a mikéntekről gondolkodom és ezeknek a srácoknak szomorú társadalmi helyzetét próbálom elemezgetni magamban egyre csak mardos a gondolat. Ha megkérdeznék mit csinálunk itt, mit mondanék nekik?

A válaszom egyszerű lenne: megéljük magyarságunkat! Örömben, ünnepelve, barátságban!

Sokat foglalkoztam nehéz sorsú gyerekekkel tanárként és lenne rá egy tippem, hogy rögtön csípőből kérdeznének vissza: „Az meg mire jó? Megélni magyarságunkat? Minek?” Szinte látom szemeim előtt, ahogy öntudatosan odavágja hozzám: „Abból nem lehet megélni! Na csá, jó bulizást! Mi léptünk!” Közben tétova, szégyenlős, de már egyre távolodó kis hahorászás, kuncogás....

 

Mit mondanátok ilyenkor? Magyarázzuk el, hogy mit jelent a magyar zászló, a címer, a kis magyar közösség Szlovákiában, Nánán? Magyarázzuk el, hogy mit jelent mindennap megélni magyarságunkat, nemzeti ünnepeinkkor „piros-fehér-zöldbe öltöztetni” szívünket?

Igen! Jó lenne beszélgetni azokkal a kis suhancokkal! Megértenék? Nem hiszem! Akarnák megérteni? Sok türelemmel, baráti hangnemben talán igen!

Akkor miért nem tesszük? Miért csak oly kevesen próbálják meg?

Mert nincs rajta haszon? Talán...

Pedig, ha végig gondoljuk akkor könnyen rájöhetünk, hogy micsoda haszon van ebben (csakhogy elanyagiasodott világunk „haszon-veszteség elemző” értékrendjének felfogásánál maradjak).

A választ ebből a gondolatból lehet indítani: Aki nem akar küzdeni, az ne is akarjon a tiszta, kövezett úton haladni. Annak csak a sunnyogás jut a kertek alatt. Csendben, meglapulva.

Szóval, ha arról beszélünk, siránkozunk, hogy milyen kicsi, súlytalan ország vagyunk a nagyhatalmak közt és velünk mindig csak kitolnak a nagyok akkor gondoljunk arra, hogy miért van ez. Talán nem azért mert, ha valaki szolgaként sunyít az erősebb lába mellé, azzal szolgaként is bánnak? Éppen annyit tiszteletet, bért és megbecsülést kap, amennyi egy szolgának jussa.

Valami ilyesféle gondolatok jártak a fejemben az ünnepség alatt. (Ezúton is elnézést kérek a szónokoktól.)

A kérdésem a következő és ezt döntse el mindenki magában: merjünk többnek lenni és tenni érte, vagy beérjük kevesebbel is csak ne kelljen tenni érte semmit? (A kérdést természetesen a magyarság megélésével kapcsolatos összefüggéseiben kell értelmezni.)

Attól félek, hogy azok a kedvesen hangos kis suhancok - még, ha nem is tudnak róla - már "régen" választottak...

Szólj hozzá!

2012.07.11. 18:31 Fidelitas Esztergom

Ne szemétkedj!

„Ne szemétkedj! Inkább szedd!” néven akciót indít a Fidelitas Esztergomi Csoportja. Itt a nyár, a jó idő, az esti tábortüzek és a nagy horgászatok ideje. Sajnos a nyár örömei közt sokan nem figyelnek a természetre és az önfeledt szórakozás, a jóízű sütögetés vagy a jól sikerült horgászat után egyre többen hagyják szemetüket például az esztergomi Duna-parton is. Mi felszedtük!

2.jpg

Kedd késő délután szomorú látványt nyújtott a Duna-parton (17-es táblánál) eldobált nagy mennyiségű szemét. Sörös dobozok, üdítős flakonok, „csontis” dobozok, horgász szerelékek csomagolásai, műanyagzacskók és cigarettás dobozok tömege várta a napozni, kutyát sétáltatni és horgászni vágyókat. A szemetet gyorsan felszedtük, de a problémát nem lehet csupán időnkénti szemétszedő akcióval megoldani.

Többször halljuk, a példálózást: „bezzeg Németországban fehér zokniban is ki lehetne lépni az utcára, mégsem lesz koszos az ember lába!”. Azon túl, hogy ez több mint enyhe túlzás, a tény vitathatatlan: egyes (nyugati) országokban sokkal fejlettebb a „szemét-kultúra” mint hazánkban. Az is tény, hogy ott több pénz jut a közterületek tisztítására. De más okai vannak a tisztább környezet elérésének. Az egyik, hogy ott a társadalom szemében egyenesen „halálos bűn” szemetelni. Igaz nálunk is büntetik, sőt pénzbírság is jár érte, de ennek ellenére mégis sokan megteszik. A másik, hogy nem feltétlenül az államra, önkormányzatra vagy „szemetes cégre” terhelik egyedül a felelősséget, ha szemetet látnak. Hanem lehajolnak érte, felveszik, majd igyekeznek eljuttatni a legközelebbi kukába.

Tudjuk, hogy azért is adózunk (többek közt), hogy eltakarítsák a szemetet, de a Fidelitas Esztergomi Csoportja mégis arra kér mindenkit, hogy próbáljunk meg új szemléletet felvenni a „szemét kérdésben”. Ha lehetőségünk van, akkor ragadjunk meg egy szemeteszsákot és szedjük fel a házunk előtt, kedvenc sétahelyünk vagy játszóterünk körül a szemetet. Szeretnénk, ha nem csak morgolódnánk a sok szemét miatt, hanem tennénk is ellene. Nem olyan nagy dolog ez.

A szeméthalmazok felszámolásáról a fidelitas.esztergom@gmail.com címre várjuk a fotókat!

(a Duna parti szemétszedésről az esztergomi Fidelitas facebook oldalán láthatsz képeket)

Tegyünk együtt a tisztább környezetért!

 

Heer Ádám

A Fidelitas Országos Választmányának alelnöke


Szólj hozzá!

2012.06.05. 17:19 Fidelitas Esztergom

Magyar csak egyféle van, a magyar!

 Az alábbiakban Heer Ádám a Fidelitas Országos Választmányának alelnökének a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából elmondott beszédét olvashatjátok. A megemlékezésről a esztergom.fidelitas.hu/cikk/nincsen_szlovakiai_romaniai_vagy_szerbiai_magyar oldalon olvashattok illetve hamarosan lesznek képek a Fidelitas Esztergom facebook oldalán is.


 

Nagy tisztelettel köszöntöm a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából: Dr. Wetzel Tamás a KIM egyszerűsített honosítási eljárás bevezetésével kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztosát, az 56-os Nemzetőrséget, az Esztergom és Környéke Nemzeti Fórumot és minden kedves megemlékezőt határon innen és túl!

 Tisztelt megemlékezők! Kedves Vendégeink! Kedves Barátaink!

 

Június 4.-ének jelentése átalakulóban van. Egyszerre szomorú és egyszerre szép! Ma már nem csak a Trianoni békeszerződés okozta igazságtalanságokra emlékezünk, hanem a magyar nemzet határokon átnyúló összetartozást, a Nemzeti Összetartozás Napját is ünnepeljük ezen a napon.

 

Kérem, engedjék meg, hogy beszédemben a demográfiai és földrajzi veszteségek tárgyalása helyett a mai nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel inkább gazdasági szempontból közelítsem meg a békeszerződés témakörét.

 

Henri de Gondrecourt francia tábornok egy titkos levelének részlete:

 

"A békekongresszuson rossz irányba tévedtünk. Vaknak kellett lennünk, ha azt hittük, ilyen csonkításokat kényszeríthetünk Magyarországra anélkül, hogy kétségbeesésbe ne taszítanánk. (…) Bizonyos, hogy nehéz egy országnak élnie, amikor nem hagytak neki sem szenet, sem bányákat, sem erdőket, sem ipart. Valóban kissé túl messzire mentünk."

 

Kedves Barátaim! A tábornok úrnak tökéletesen igaza volt!

 

Bizonyos, hogy nehéz élnie úgy egy országnak, ha a szántóföldjei harmada, szőlőterületei kétharmada, és erdőterületeinek csak tíz százaléka maradt új határain belül. Trianon előtt Magyarországnak fakivitele volt, utána behozatalra szorult.

 

Bizonyos, hogy nehéz élnie úgy egy országnak, ha a vasérctermelés 85%-a, a széntermelés 35%-a került a Csonka-ország határain túlra.

 

Bizonyos, hogy nehéz élnie úgy egy országnak, ha szinte teljen megszűnt a nemesérc és a sótermelés.

 

Bizonyos, hogy nehéz élnie úgy egy országnak, ha gyárainak több mint felét elveszik. 4688 gyárból mindössze 2078 maradt.

 

Bizonyos, hogy nehéz élnie úgy egy országnak, hogy az ipartelepek felét, hitel és bankintézetek kétharmadát és a malomipar 90%-át elvették!

 

Nagyon nehéz úgy élni, hogy az ország gazdasági, ipari és közlekedési struktúrája teljesen aránytalanná vált! A kiépített utak kétharmada, a jelentős, transzverzális vasútvonalak a Csonkahon határain túlra kerültek, sőt, ahol dupla sínpárok voltak, azokat fel kellett szedni, hogy így gátolják a vasúti szállítást.

 

Tisztelt megemlékezők!

 

Az előbb idézet Henri de Gondrecourt tábornok szerint kissé túl messzire mentek a csonkítással, hogy egy másik franciát idézzek, kérem hallgassák meg Henri Pozzi diplomata véleményét is ez ügyben: „Magyarországot nem büntették! Magyarországot kivégezték!”

 

Kedves barátaim, tekerjük előrébb egy kicsit a történelem kerekét! Gondolom sokan tudják, hogy mikor léptünk be az Európai Unióba!

 

2004. május 1.-én! Nagy volt az öröm! Emlékszem csak úgy pukkangatták mellettem a pezsgőket! De nekem mégis úgymond az egyik szemem nevetett a másik sírt. Akkor még nem tudtam csak a szocialisták uniós tárgyalásai-impotenciájából sejtettem, hogy ez az EU nem lesz egy diadalmenet.

 

Számoljunk csak utána, hány év is telt el csatlakozás óta?

Alig több, mint nyolc év. Az éppen két olimpia vagy két foci EB-nyi idő.

 

És mit hallunk, látunk és olvasunk manapság a sajtóban? Hogy a magyar gazdaság és jogrend ilyen meg olyan EU normákat nem teljesített ill. nem teljesít.

Most vonatkoztassunk el attól, hogy más EU országokkal szemben sokkal több eljárás indul, mint hazánk ellen és vonatkoztassunk el attól is, hogy ezeket a vádakat többnyire az EU parlament szoclib frakciójának boszorkánykonyhájában főzik ki az MSZP által leszállított több mint kétes eredetű alapanyagok felhasználásával.

 

Nyolc év! Ennyit adott nekünk az EU!

Ennyi év alatt kellene ledolgoznunk évszázados hátrányunkat a Nyugattal szemben!

Hát nem sok idő… Meg kell hagyni, mi azért sokkal tovább védtük Európát a tatártól, a töröktől és az orosztól…

 

Mit gondolnak 1920-ban vajon tényleg kivégeztek bennünket? Ahogy Anri Pozzi mondta. A válasz sajnos az, hogy: igen! Magyarországot az antant rögtönítélő bírósága mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül küldte vérpadra…

 

Kedves Barátaim, de egy dolgot kihagytak számításukból a párizsi nagyurak! Ahogy a híres erdélyi költő, Reményik Sándor írja: „oly koporsót nem gyárt asztalos mely minket eltemet!” Az igaz, hogy tettek már minket nem egyszer koporsóba a történelem során, de mindannyiszor kimásztunk belőle. Így lesz ez Trianonnal, a ránk erőszakolt kádári örökséggel és a gazdasági válsággal is.

 

De csak egy esetben sikerülhet -és kérem, engedjék meg, hogy a válasz megértéséhez ismét egy francia urat idézzek:

 

Declassé francia külügyminiszter szerint: „Egy nemzet sincs megalázva azzal,hogy legyőzték vagy ha aláírt késsel a torkán egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.”

 

Kedves Barátaim!

 

A lemondás, ma azt jelenti, hogy nem emlékezünk. Hogy nem tanítunk a Trianoni békeszerződésről gyermekeinknek és unokáinknak. Ma a lemondás azt jelenti, hogy feladjuk nemzeti értékeinket és értéktelen üveggyöngyökre cseréljünk a magyar nemzetben rejlő tudás aranyát. Ma a lemondás azt jelenti, hogy merünk kicsinek lenni, pesszimistának és szolgalelkűnek. Ma a lemondás azt jelenti, hogy rettegünk nemzeti hitünk megvallásától, nehogy a Nyugat vagy bárki, aki csak egy picit nagyobb nálunk visszavegye az oly nehezen megszerzett jótéteményeket, mint tescós zsömle, spanyol paradicsom és brazil mirelit csirkemáj.

 

Kedves Barátaim, soha ne mondjunk le az igazságról! Soha ne féljünk megvallani hitünket a magyar nemzetben! Emlékezzünk és tanítsunk, ha kell nap-mint nap! A mai lemondóknak, akik mernek kicsinek lenni, sőt egyenesen akarnak kicsinek lenni, azt üzenem: aki nem mer többet akarni és tenni is érte, az nem is érdemli a többet!

 

Tisztelt megemlékezők! Emlékezzünk ma a Trianoni békeszerződés által okozott veszteségekre! Hirdessük, hogy nincsen szlovákiai magyar, romániai magyar vagy szerbiai magyar, mert kedves barátaim az az igazság, hogy: magyar csak egyféle van, a magyar! Maximum a személyi igazolványunk, a lakcímkártyánk és az útlevelünk más…

 

Köszönöm, hogy meghallgattak!”

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

2012.05.29. 18:04 Fidelitas Esztergom

Meghívó! Nemzeti Összetartozás Napja 2012. június 4.

A Fidelitas Komárom-Esztergom Megyei Választmánya tisztelettel meghívja Önt és Kedves Családját a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartandó megemlékezésre.  

 

 

 

 

  Beszédet mond:

 

Heer Ádám

a Fidelitas Országos Választmányának alelnöke

 

Dr. Wetzel Tamás

a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyszerűsített honosítási eljárás bevezetésével kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztosa

 

Homor Lajos

a Fidesz Esztergomi Szervezetének elnökségi tagja

 

Közreműködik Pálmai József az Esztergom és Környéke Nemzeti Fórum elnöke

 

 

Esztergom, Szentgyörgymező, Trianon emlékmű


2012. június 4. hétfő, 19 óra

Szólj hozzá!

2012.03.15. 08:43 Fidelitas Esztergom

Hogy miről is szól március 15?

A válasz rendkívül egyszerű és rövid, nem kell túl cifrázni: A becsületről, igazságról, hazaszeretetről és a bátorságról!

A Nemzeti Ünnep alakalmából álljon itt egy szép Petőfi vers, amit a költő 1849. március 2-3-án írt Medgyesen:

 

 

Petőfi Sándor – Csatában

A földön is harag,
Az égen is harag!
Kifolyt piros vér és
Piros napsugarak!
A lemenő nap oly
Vad bíborban ragyog!
Előre, katonák,
Előre, magyarok!

Komoly felhők közül
Bámul reánk a nap,
Rettentő szuronyok
Füstben csillámlanak,
A sűrü lomha füst
Sötéten gomolyog,
Előre, katonák,
Előre, magyarok!

Ropog, hosszan ropog
Csatárok fegyvere,
Ágyúk bömbölnek, hogy
Reng a világ bele;
Te ég, te föld, talán
Most összeomlotok!
Előre, katonák,
Előre, magyarok!

Szilaj lelkesedés
Foly bennem, mint tűzár,
A vérszag és a füst
Megrészegíte már,
Előre rontok én,
Ha élek, ha halok!
Utánam, katonák,
Utánam, magyarok!

 

Szólj hozzá!

2012.02.27. 20:50 Fidelitas Esztergom

Túlélők, Európa, Esztergom!

 Az alábbiakban Heer Ádám a Fidelitas Országos Választmányának alelnökének a Kommunizmus Áldozatainak emléknapján elmondott beszédét olvashatják. A rendezvényt a Fidelitas Komárom-Esztergom Megyei Választmánya, a Fidelitas Budapesti Választmánya és az Esztergom és Környéke Nemzeti Fórum szervezte. 

Nagy tisztelettel köszöntöm a mai megemlékezés résztvevőit és ezúton is szeretném megköszönni Fodor Lajos Államtitkár Úrnak, hogy elfogadta meghívásunkat!

Kérem, engedjék meg - még mielőtt elkezdeném megemlékező beszédemet- elszavaljam Tollas Tibor „Túlélők” című, 1986-ban a forradalom és szabadságharc harmincadik évfordulóján írt versét.

Tollas Tibor: Túlélők

Legyen csendes az álmuk, 
mert nem haltak hiába. 
— Letarolt erdő fái — 
úgy fekszenek vigyázzba’.

Földtömte szájuk némán 
kiált időtlen esküt. 
Elvetett mag a rögben 
a csontmeztelen testük.

Feldúlt sírjukon mécses, 
október tűzvirága, 
a holtak jogán kérdez 
választ már mit se várva.

Múltunkat elrabolták, 
a sivár jelen hallgat. 
Ők élik túl, — a holtak, 
a győztes forradalmat.

Sokat gondolkodtam, hogy vajon mit jelent az utolsó két verssor?!

 

„Ők élik túl, — a holtak, 
a győztes forradalmat.”

Hogyan élhetik túl a holtak a győztes forradalmat?


Talán egy másik költő, író Wass Albert, „Záróvers” című költeménye segíthet a kérdés megfejtésében.

 

„Hajótörött vagyok a tengeren, palackomat a tengerbe vetem” fogalmaz Wass Albert és ebbe a palackba belesóhajtja minden bús gondolatát és fájdalmát. Ezt a palackot dobta be a nagy vízbe, hogy egyszer majd egy kéz, „Tán az Istené” kidobja egy „gondtalan kor lábai elé”. Akik olvassák „Döbbenve súgják egymásnak: Valahol szörnyű vihar lehetett... S a viharban egy nemzet elveszett…”


Wass Albert huszadik században megírt gondolatai minden elnyomásnak ellenállva eljutottak hozzánk, hiszen, ha ez nem így történt volna, akkor most sokan nem állnánk itt. Vagyis a gondolatok túléltek. Hosszú hónapokat, hosszú éveket.

 

Lehet, hogy a halottak hősi helytállásának üzenete is ilyen. A hősi helytállás üzenete is túlél hosszú hónapokat és éveket. És ez a túlélés lehet a győzelem. Így győzhetnek a holtak, a holt hősök!


Európa!

 

Hányszor halljuk manapság ezt a szót a sajtóban…

 

Vajon miért?


2010 tavaszán a polgári, nemzeti erők példátlan győzelmet arattak. Példátlan győzelmet a volt kommunisták és elvbarátaik hazugságok millióiból összeácsolt rendszere ellen!


Ha párhuzamot keresünk: ez a győzelem a kommunizmus ellen küzdő hősök helytállásából táplálkozott és táplálkozik mind a mai napig!


Nézzünk vissza az elmúlt évszázadra!

 

1919, Kun Béla és elvtársai! Halálvonatok és halálbrigádok. Akasztott emberek holttesteivel „díszítettek” a falvak utcáit.

 

1945! A „dicső, felszabadító” szovjet hadsereget a Moszkvából hazatérő „magyar” kommunisták kalauzolták. Közben legyilkoltatták azokat, akik a várhatóan eljövendő kommunizmus elsődleges ellenfelei lehettek volna. Asszonyok és gyermekek tízezreit erőszakolták meg a „dicső, felszabadító” szovjet hadsereg „katonái”. Családtagjaik szeme láttára lőtték agyon az őket menteni próbáló apákat és fiúkat. Egyes asszonyok felmentek a házak tetejére és inkább a mélybe vetették magukat, csak nehogy a „felszabadítók” kezébe kerüljenek élve.

 

1947! Még választási csalással sem sikerül átvenni a hatalmat a kommunistáknak Magyarországon! És nem is sikerült volna soha, ha nincs itt a már többször említett „dicső” szovjet hadsereg!

 

Ötvenes évek. A Terror Házához hasonló intézményekben magyarok tízezreit gyilkolták és kínozták a kommunista pribékek ezrei. Többek közt Mindszenty József hercegprímást is.

 

1956! Kádár János; az árulás, a hátbatámadás szinonimája!  A nagyvilág döbbenten figyelte, amint egy kis ország saját erőből kiűzte az akkori világ legerősebb szárazföldi hadseregét! Kádár pedig Moszkvába ment és tankok mélyén lapulva tért vissza, hogy ismét magyarok ezreit gyilkoltassák az idegen megszállókkal.

 

Hatvanas, hetvenes évek. Megszületett a „homo kádáricus”… Ez az éhes, lusta, de rendkívül öntudatos fajta. Csak az volt a gond: „túl kicsi volt a zsömle és túl nagy a homo kádáricus pofája”, hogy egy kommunistát idézzek. Ezért Kádár elvtársék legyűlöltebb ellenségüktől vettek fel hiteleket, hogy betömjék zsömlével a "homo kádáricus" pofáját. Gondolták: utánuk a vízözön...  A jelen számított, nem a jövő.

 

Aztán eljött 1989. A rendszerváltás, az elhazudott rendszerváltás. Ami valójában a kommunisták hatalomátmentése volt.

 

Tisztelt megemlékezők!

 

Valami sosem számított nekik:

 

Pénz, hazugság, áldozat!


Kedves Barátaim!


A történelem ismétli önmagát! Kicsit másképpen ugyan, de megismétli: a kommunista nem vész el, csak átalakul. Sajnos örök igazság ez.

 

A kommunizmus örökösei még mindig köztünk vannak! Csak most nem kommunistának, hanem szocialistának, liberálisnak, zöldnek vagy legújabban demokratának hívatják magukat!


A történelem ismétli önmagát: Ismét külső segítséggel rontanak az országra, mint tették azt 1945-ben és 56-ban! Csak most nem Moszkvából jönnek csörögve, zörögve zakatoló tankokkal, hanem egy picit kifinomultabb módszert alkalmaznak: Brüsszelbe mennek árulkodni, saját hazájuk, nemzetük ellen. Hazugságaikkal tömik Európa fejét! Sajnos Európa erkölcsileg lesántult, balabbik fele ebben elsőrangú szövetségesükké vált. Így próbálnak ismét külső támogatással belpolitikai haszonra szert tenni! Így próbálják ismét elszabotálni a rendszerváltást!

 

És, hogy miért csinálják ezt?


Mert észrevették: az igazi rendszerváltás végre elkezdődött! És ez a rendszerváltás most nem róluk szól, mint 89-ben. Hanem az országról, rólunk magyarokról, 15 - és nem 10 - millió magyarról!


Ez fáj nekik. Hogy talpra állhat egy elnyomott, kizsigerelt, százszor megvert nemzet!

 

Az fáj nekik, hogy elvesztik régi, orvul rabolt politikai és gazdasági előjogaikat! Az, hogy már nem a kommunisták fiai, lányai, unokái mondják meg a magyarnak, hogy mit tehet és mit nem! Ezért küzdenek nap-mint nap egy legitim választásokon kétharmados többséget szerző kormány ellen!

 

Pénz, hazugság, áldozat most sem számít!


Akárcsak 1919-ben, 45-ben, és 56-ban!


Emlékezzünk vissza az utolsó két verssorra!

 

„Ők élik túl, a holtak,

a győztes forradalmat.”


Vajon tényleg túlélik? Vajon tényleg győzhetnek?


Esztergom!

 

Ezt a szót is sokszor hallani manapság a sajtóban…


Ezen az emléknapon nem mehetünk el Esztergom mellett sem.


Esztergom a „kommunizmus mostohagyermeke” volt, nem mintha a többi magyar város nem lett volna az, de Esztergom talán mindközül a legmostohább volt.


Kedves Barátaim! Tisztelt Megemlékezők!


Sajnos Esztergom most is mostohagyermek! A rossz, helytelen, elhibázott politikai döntések áldozata!


Ha lenne olyan, aki ennek ellent mondana, annak feltennék néhány kérdést:


Szabad-e ennek a csodálatos, királyi városnak így szenvednie?


Szabad-e, hogy ne legyen közvilágítás, ezzel életveszélybe sodorva több ezer esztergomi lakost?


Szabad-e, hogy gyermekeink - akár csak egy napig is – meleg étel nélkül maradjanak az iskolában?


Szabad-e, hogy lassan már egy T-34-esben sem érezné magát biztonságban az ember, akkora tankcsapda méretű kátyúk ásítoznak a város útjain?


Szabad-e, hogy barikádokat emeljenek egymás közé esztergomiak, esztergomiak ellen? Nemcsak lélekben, hanem már a valóságban is.


És szabad-e, hogy szinte minden nap fájjon esztergominak lenni?


Azt hiszem, a válasz ott van bent a szívekben! Lehet, hogy valakinek egy kicsikét mélyebben, de ott van. Csak ki kéne mondani:


Nem! Nagyon nincsen jól ez így!


Én egyet ígérhetek a fiatalok nevében: mindent meg fogunk tenni azért, hogy ez az állapot minél hamarabb megoldódjon, a város végre nyugvópontra jusson! Mert ez a csodálatos, gyönyörű királyi város sokkal többet érdemel ennél!

 

Kedves Barátaim, ugye emlékeznek még az utolsó két verssorra?


„Ők élik túl, a holtak,

a győztes forradalmat.”


Vajon tényleg túlélik? Vajon tényleg győzhet az igazság?


Nem tudom, de egy biztos: a kommunista diktatúrának ellenálló hősökön nem múlott semmi.


Akkor rajtunk sem múlhat! Sem a Haza, sem Esztergom sorsa!


Köszönöm, hogy meghallgattak!


Nyugodjanak békében az áldozatok és a hősök! Legyen csendes az álmuk!

 

Szólj hozzá!

2012.02.16. 18:25 Fidelitas Esztergom

MEGHÍVÓ - Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja

 Emlékezzünk együtt a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján a diktatúra által meggyilkolt és megnyomorított milliókra. Emlékezzünk együtt azon a helyen ahonnan a kommunista hatóságok elhurcolták Mindszenty József esztergomi érseket, hogy az Andrássy út 60.-ban emberi mivoltukból kivetkőzött ÁVH-s pribékek brutálisan megkínozzák. Február 25.-én emlékezzünk együtt arra, hogy még a legzordabb időkben is voltak olyanok, akik akár életük árán is kiálltak az igazság, a hit és a szabadság mellett!

A megemlékezésen beszédet mond:

 

Fodor Lajos

 

A Honvédelmi Minisztérium Közigazgatási államtitkára

 

Heer Ádám

 

A Fidelitas Országos Választmányának alelnöke

 

Bodrogi Richárd

 

A Fidelitas Budapest Belvárosi Csoportjának alelnöke

 

Közreműködik:

 

Pálmai József

 

Az Esztergom és Környéke Nemzeti Fórum elnöke

 

Helyszín: Esztergom, Mindszenty tér, a Mindszenty emléktábla előtt

 

Időpont: 2012. 02. 25. szombat, 16 óra

 

Szervezők: Fidelitas Komárom-Esztergom Megyei és Budapesti Választmányai

 

Kérjük, mindenki hozzon magával egy szál virágot!

 

Szólj hozzá!

2011.11.25. 19:20 Fidelitas Esztergom

Tiltakozás!

A Fidelitas Komárom-Esztergom Megyei Választmánya és a Via Nova ICS Komárom Járási Alapszervezete tiltakozik a szlovák kormány azon lépése ellen, amely elveszi szlovák állampolgárságát mindazoknak, akik más ország állampolgárságát felveszik és kettős állampolgárként kívánnak élni Szlovákia területén.

 

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Szlovákia kormánya saját országuk alkotmányát sem tartja tiszteletben, amely úgy rendelkezik, hogy saját akarata ellenére senkinek nem lehet elvenni állampolgárságát.

Felháborítónak tartjuk, hogy 2011-ben az Európai Unióban valakitől saját akarata ellenére abban az országban vehessék el állampolgárságát ahol született, ahol családja él, ahová a mindennapi élet ezer szállal köti. Teljes mértékben elutasítjuk azt a kialakulni látszó gyakorlatot, hogy valakinek elvegyék személyi igazolványát, lakcímkártyáját, jogosítványát, és TB kártyáját csak azért, mert egy másik ország állampolgárságát vette fel, amely ráadásul Szlovákia gazdasági és katonai szövetségese.  Követeljük, hogy ezt a súlyos jogsértést azonnal orvosolja a szlovák kormány és Boldoghy Olivért, akit a minap töröltek a szlovák állampolgárok közül, mindenfajta késedelem nélkül azonnal vegyék vissza a szlovák állampolgárok közé! Továbbá követeljük, hogy a szlovák állampolgárok is élhessenek a kettős állampolgárság intézményével, mint ahogy a világon milliók és milliók élhetnek ezzel a joggal!

 

Heer Ádám

A Fidelitas Komárom-Esztergom Megyei Választmányának elnöke

 

Samu István

A Via Nova ICS Komárom Járási Alapszervezetének elnöke

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

2011.09.29. 12:33 Fidelitas Esztergom

MEGHÍVÓ: Emlékezzünk együtt az Aradi vértanúkra!

Szeretettel meghívunk az Aradi vértanúk tiszteletére tartandó megemlékezésünkre 2011. 10. 06.-án 19 órára az esztergomi Pöttyös téren található Aradi vértanúk emlékoszlopához. 
Kérlek, hozz magaddal egy szál virágot vagy egy mécsest.
Beszédet mond: Samu István az MKP Via Nova ICS Komárom járási elnöke, gútai önkormányzati képviselő, történelem tanár. Énekel Pálmai József a Fidesz dömösi elnöke.

Szólj hozzá!

2011.05.31. 17:29 Fidelitas Esztergom

Hősök napja alkalmából

           Az alábbiakban Heer Ádám a Fidelitas megyei elnökének Hősök napi beszédét olvashatjátok:


Tisztelt emlékezők!

 

Május utolsó vasárnapján a csatákban és harcokban elesett katonákra emlékezünk. Azokra, akik életüket adták egy kicsiny, de mégis oly csodálatos hazáért. Azokra emlékezünk ma, akik nélkül talán ma nem lennénk itt. Azokra emlékezünk, akik nélkül talán ma nem állhatnánk itt magyar földön magyarként. Ha ők nincsenek, ki tudja, ma talán tatárkánt, törökként, németként, vagy esetleg oroszként állnánk itt.

 

 Sajnos be kell valljam, úgy érzem, hogy manapság a „hősök napja”, mint kifejezés nem igazán létezik a fiatalok gondolataiban. Nem akarok kertelni, mindig is az őszinteség híve voltam és azt, hiszem most sem hallgathatom el, azt, amit igaznak vélek. Sajnos a mai fiataloknak sokkal inkább hős egy semmirekellő, bitang maffiózó, vagy egy nagyképű celeb, valamelyik népbutító valóság showból, mint egy a hazájáért küzdő magyar vitéz, aki viharvert történelmünk során, annyiszor állt ki becsülettel és tisztességgel a többnyire túl erőben lévő ellenséggel szemben.  Persze, tudom, vannak kivételek, de kérem, éppen ezért engedjék meg, hogy röviden beszéljek a „Hősök napjának” eredetéről.

 

 

"A hősök emlékünnepe egy 1917-es törvényre vezethető vissza. Akkor mondták ki először, hogy „nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni". Másfél évvel az első világháború kitörése után felmerült a szervezett formában történő tisztelgés. Akkor, amikor egyre sűrűbben érkeztek haza a hősi halálról, eltűnésről szóló értesítések. Azt is kezdeményezték, hogy minden település kőemléket állítson, az elesettek nevével. Az 1917-es VIII-as törvény írta elő: őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. Minden község, város, anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökítse meg mindazok nevét, akik lakói közül a hazáért életüket áldozták fel.

1924-ben már a „Hősök emlékünnepé"-ről rendelkezett törvény. Ebben írták elő, hogy a háború hősi halottjaira szervezett megemlékezést tartsanak május utolsó vasárnapján. „A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914–18. évi világháború alatt a hazáért vívott súlyos küzdelmekben a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve életüket áldozták fel. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül az élő és jövendő nemzedékek hősi halottainak dicsőségére minden esztendő május havának utolsó vasárnapját, nemzeti ünnepnapot, mint a Hősök emlékünnepét a magyar nemzet mindenkori hősi halottainak szenteli." A törvény tehát nemzeti ünnepként határozta meg a hősök emlékünnepét.

 

A második világégés után újabb nevekkel szaporodott a hősök sora. Egy 1942. április 25-én kelt rendeletben az ünnepet kiterjesztették az 1938. után elesettekre is. Kimondta: 1938 óta új hősök áldozták életüket a hazáért, emléküket ugyanolyan kegyelettel kell őrizni, mint a korábban elesettekét. 1945-ben még országszerte megtartották a hősök napját, de szerényebb keretek között és már nem számított nemzeti ünnepnek. Az új hatalomnak nem volt ínyére a megemlékezés, hiszen azokról a honvédekről szólt, akik jórészt a szovjet hadsereg ellen harcolva estek el. 
Közel ötven évig csak titokban lehetett gyertyát gyújtani értük, aztán 1989 májusában ismét tarthattak nyilvános megemlékezést."

 Manapság már lehet ünnepelni, emlékezni. Sőt kell és kötelező. Nem kell finomkodni, igenis a hazáért küzdő hősöknek kijár a tisztelet és az elismerés, akkor is, ha tudjuk, hogy nekik elsősorban a haza ügye számított és nem a díszes ünnepségek. Hogy miért mondom mindezt? Mert hová vész, mivé lesz az haza, az nemzet, amely nem tiszteli a neki életet adó ősöket, elődöket. Ha elfelejtjük hőseinket, szép vitézeinket, aranyos dolmányba öltözött huszárjaink gyökértelen, hontalan nemzet leszünk saját hazánkban, amely ki van szolgáltatva minden szélnek. Jöjjön az kelet vagy akár nyugat felől.

 

Tisztelt emlékezők!

 Beszédem vége felé köszönet szeretnék mondani mindazoknak, akik nem hagyják kihunyni a lángot. Azoknak, akik mindent megtesznek, azért, hogy a magyar katona hírneve, múltja, jelene és jövője mindig az őt megillető helyre kerüljön a magyar nép tudatában.

 

Azonban mielőtt befejezném, kérem, engedjék meg, hogy felolvassam Sajó Sándor „Magyar zászló” című versét: 

Sajó Sándor: Magyar zászló. 


Mikor csatába viszik a katonát,
Fölesketik az ezred zászlajára;
Hogy tűzön-vízen, - minden poklon át
Követi hiven s harcait megállja;
S küzd, fárad érte mindig emberül,
Hogy tiszta színén soha folt ne essék; - 
E célért élni rendületlenül
Nehéz dicsőség, boldog kötelesség.

Im, itt a zászló ifjú katonák!
Esküdjetek a magyar lobogóra;
Hogy követitek minden poklon át
S egyiktek sem lesz soha árulója!
Nem kell nagyhangu esküt tennetek:
Csak nézzetek rá édes, tiszta hévvel
És dobbanjon meg ifjú szívetek
Magyarságtoknak büszke érzetével!

Hitvány, akit ez érzés nem hevít, - 
Ha nincs, mi szívét lángolásra szítja;
Hidegen nézi zászlónk színeit
S megszentelt selymét ronggyá aljasítja
- Ki lelke mélyén ember és magyar:
Eszményeinknek képét festi rája,
S legyen bár sorsunk gyász vagy diadal,
A harcot érte hűséggel megállja!

Nemzetlétünknek felséges jele,
Magyarságunknak büszke foglalatja.
A honfiérzés egybeforr vele
S keble oltárán szentséggé avatja;
A csüggedőben megifjul a hit,
Edzettebb lesz a harcok lelke tőle, - 
Munkára serkent, biztat és tanít
A rajta lengő bűvös szó: előre! …

E szóra egykor, hősök harcterén
Csodákat müvelt égő honszerelmünk;
Ma más munkára int az őserény,
Más fegyverrel kell didadalra kelnünk.
Előre! tettre! – vívd a nagy csatát
Ezernyi munka hős verejtékével:
Emeld magasra, sorsunk zászlaját
A szíved, elméd, karod erejével!

Szeresd e zászlót, magyar ifjuság!
Jertek köréje, harcok katonái!
Honszeretetnek zengve himnuszát
Szent hivatás itt hadisorba állni!
- Csókdossa napfény: legyen ragyogó,
Lengesse hírnév: egész világ lássa!
Egyetlen kincsünk e lobogó;
Ezzel kell jutnunk szebb föltámadásra!

Nemzetlétünknek fenséges jele,
Nagy álmainknak féltett lobogója! …
A szem, ha ránéz lélekkel tele,
Rebbenjen Isten kék egére róla;
S hálát rebegve míg magasba hat
A honfiérzés szárnyaló fohásza; - 
Keljen belőle magyar öntudat
És nyíljon ajkunk ilyen vallomásra:

 

E hármasszín a lelkemen ragyog,
Számomra nincs szebb ezen a világon;
E lobogót én, mert magyar vagyok,
Hűséggel védem, szeretettel áldom;
Kalaplevéve hódolok neki,
Mint a hívő a Krisztus keresztjének, - 
Mert magyarságom hitét lengeti,
S a jövendőt is akként hirdeti,
Hogy ő az út, az igazság, az élet! …

 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket és a szervezőknek ezt a szép megemlékezést!

Szólj hozzá!

2011.05.01. 20:23 Fidelitas Esztergom

Az Ezerarcú Kommunizmus Panoptikuma

Igen, ott voltam. Elmentem a Városligetbe az MSZP majálisra. Kolbászt ettem, fotóztam, videóztam és vettem Kádáros, meg ifjú szocialista kitűzőket, hogy megmutathassam majd az unokáimnak, milyen „szép” világ volt itt a Városligetben.

A viccet félretéve, jó ideje gondolkodtam már azon, hogy érdemes lenne megnézi egy igazi, hamisítatlan balos majálist. Csupán tudományos kíváncsiságból. Mindig is érdekelt, hogy milyen a hangulat egy ilyen rendezvényen és hogyan működik ez az össznépi „kommunistáskodás”. Sokáig idegenkedtem ettől a szóhasználattól, de az, amit Hiller és Gyurcsány ma előadott az tankönyvbe illő. Igazi, kőkemény kommunista tempó.

Gyurcsány -a „Kárpátok géniusza”- egészen odáig merészkedett, hogy munkásnak titulálja magát, akinek ég a szeme a fonógép mellett, akinek 50.000 Ft-ból kell megélnie. Fonógép, 50.000 Ft? Miről beszél? Ez az ember teljesen elvesztette realitás érzékét, és még finoman fogalmaztam. A „sok” megvezetett meg csak tapsikol, bosszúvágytól fűtve ordibálja, hogy „Orbán takarodj!”, hogy „no pasarán”, amiről tegnap még azt se tudták, hogy eszik-e vagy isszák (valószínűleg még ma se). Van ennek az egésznek egy szolid kis bája, szinte érezni lehetett a levegőben, hogy most aztán jól megmutatjuk ennek a fideszes bandának. Most aztán minimum háromszor adjuk vissza, (mint Ludas Matyi) mind azt a „szemétséget”, amit ezzel a drága jó gyerekkel, szegény Ferikénkkel csináltak. Hiller meg jön ezzel az ócska „szegény gyerek is mehessen iskolába”, meg „ne csak a gazdagoké legyen az iskola” szöveggel. Drága jó Hiller elvtárs, nem tetszik már emlékezni? Hát ki vezette be a tandíjat?  Mert nem a gonosz tündér az biztos. Kovács „merjünk kicsinek lenni” László meg még mindig űzi az ipart, mint valami örökmozgó pártállami dinoszaurusz, ami itt maradt örök figyelmeztetésül a kádárkorból. Csak köpködte, köpködte tele fáradhatatlanul vérlázító hazugságaival, hogy majd rászakadt az ég, azt a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes mikrofont.

Közben azért nézegettem a közönséget is. Ferenc nyáját, Kádár népét… Hát… Inkább nem mondok semmit. Öregek, keserűek és tele vannak gyűlölettel. Egy kicsit sajnálom őket, elhitték a legolcsóbb dumát, ami csak létezik a történelemben: „Gyere, állj mellénk és elvesszük a gazdagoktól, ami nekünk jár.” Ugyan már… Láthattuk a „puritán” Kádár elvtárs luxusnyaralóit, magánvonatát és festménygyűjteményét. A szocialisták söjtöri rókagombás lakomáit és Feri meg Klára asszony szerény hajlékát. Cserébe mit kaptak a baloldali szavazók jutalmul? Azt, amit a jobboldaliak büntetésül: megszorítást, lesajnálást, megaláztatást és kirabolt országot. Most meg örülnek Ferinek. Hát nem csuda jó?

De nem csak az MSZP-hez néztem/néztünk be. Beugrottam a Munkáspárthoz is. Az is megér egy misét, hogy stílszerű legyek. Vörös lepedőbe csavart fák, kommunista dalok ordítják túl a másik sátorból dübörgő szocdem zenekart, akik teljes képzavarban leledzve nyugati, imperialista zenét, Led Zeppelint, Black Sabbath-ot nyomnak (amúgy egész jól) vörös overállban és gumicsizmában, narancssárga gitáron. Hatalmas Marx képek, vörös zászlók és önkényuralmi jelképek tömege. Vajon miért nem tesz semmit ilyenkor a hatóság? Vagy a világon a legtöbb embert, több mint százmillió emberi lényt legyilkoló kommunizmus vörös csillagát nem akarják meglátni a rend éber őrei?

Szóval nem volt semmi. Mintha valamilyen furcsa panoptikumban jártam volna. Idős, viaszarcú, megkeseredett szocik és kommancsok itták a langyos kőbányait az 1400 Ft-os kolbászhoz ezen a szomorú, esős május elsején. A kommunizmus ma ismét megmutatta ezerarcúságát: a szerencsétlen, nincstelen proletártól, aki boldog, ha végre pár száz sorstársával közösen szidhatja Orbánt, a félidióta Baloldali Fronton, Kádár Baráti Körön át (Baráti Kör egy gyilkosnak? Hová lesz a világ???) egészen a Gyurcsány és Hiller féle köztársaságot féltő neokommunistáig.

Végezetül engedtessenek meg még egy gondolatot: kíváncsi lennék, hány Gyurcsány hívő gondolkodott el rajta, hogy milyen diktatúra is az ahol nyugodtan, nyilvánosan lehet szidni a kormányt, „tömegbe” gyűlve el lehet küldeni melegebb éghajlatra a miniszterelnököt, nap, mint nap kénye-kedvére köpködheti a baloldali libsisajtó a kormánypártot, noha szerintük megszűnt a sajtószabadság és mégis milyen kemény diktatúra az, amelyben vörös csillagba öltözve lehet bohóckodni a főváros közepén?

Nos, igen, itt aztán fene nagy diktatúra van, csak győzzük szidni… :)

 

Képek itt: www.facebook.com/media/set/fbx/

 

2 komment

2011.04.24. 10:42 Fidelitas Esztergom

Kellemes és áldott húsvéti ünnepet!

Kellemes és áldott húsvéti ünnepet kíván mindenkinek a Fidelitas Esztergomi Csoportja.

Heer Ádám

elnök

Szólj hozzá!

2011.04.22. 08:00 Fidelitas Esztergom

Meghívó: XV. Esztergomi Polgári Est

Az esztergomi Fidesz, Fidelitas és Polgári Körök tisztelettel meghívja Önt és kedves Családját a XV. Esztergomi Polgári Estre, amelynek vendége: Czene Attila sportért felelős államtitkár, olimpiai bajnok úszó lesz. 

Helyszín: Esztergom, Termál Sörkert, Kis-Duna sétány (eső esetén a volt Technika háza épülete, Imaház utca 2/a)

 

Időpont: 2011. 04. 27. 18 óra

Beszélgetőpartner: Heer Ádám

Rendezvényünkre a belépés díjtalan!

Szólj hozzá!

2011.03.03. 12:04 Fidelitas Esztergom

A Kommunizmus Áldozatai és a pusztuló város

Idén is megemlékeztünk a Kommunizmus Áldozatairól. Múlt hét szerdán dr. Rétvári Bence parlamenti államtitkár úrral beszélgettünk a XIV. Esztergomi Polgári Est keretein belül. Pénteken, pedig a szokásos helyen, a Mindszenty emléktábla előtt emlékeztünk meg az áldozatokról és a szenvedőkről.

 

Tavaly ilyenkor arra gondoltam, hogy jövőre végre a kriptokommunisták uralma nélkül emlékezhetünk és elindulhatunk egy új, jobb irányba. Más, humánusabb gazdaságpolitika lesz, számon kérik a még kint lévő Zuschlag és Hagyó féléket, lerántják a leplet a volt ügynökökről, besúgókról és még sorolhatnám, de nem teszem, mert nagyon hosszú lenne a sor.

 

Aztán eltelt egy év. A választók kirúgták a hazug, tolvaj és teljesen érzéketlen szoci kormányt, hogy csak nyekkent. Aztán a Fidesz elkezdett kormányozni, egy olyan országot, ami nem fél lábbal állt, hanem szinte már fénysebességgel zuhant a szakadék legalja felé. Nem volt, és nincs egyszerű dolguk. Nincs olyan szeglete, pontja vagy részterülete az országnak, amit Böszme és hasonszőrű barátai ne tettek volna tönkre. Itt kellett elkezdeni, nem a nulláról, hanem mínuszból…

 

Persze elvárások is vannak. És hogy is ne lennének? Az lenne furcsa, ha nem lennének. A Fidesz-KDNP kormány meg is próbált megfelelni ezeknek az elvárásoknak, bár a kihívás szó talán helyénvalóbb lenne. Most azonban nincs kedvem végig sorolni, mint valami kampányfüzetben a kormány eddigi eredményeit. Kampányoltunk, kampányolunk eleget. Viszont az elvitathatatlan, hogy sokat dolgoztak és néhány hibát leszámítva a lehetőségekhez mérten jól. Ezt nem csak én mondom, mint Fidelitas megyei elnök, hanem a Fidesznek a közvélemény kutatásokon rendszeresen mért stabil, szinte bebetonozott 60% körüli népszerűségi mutatói. Ezzel talán csak az öreg Kovács elvtárs tudna vitatkozni…

 

Visszatérve a Kommunizmus Áldozatainak emléknapjára, nagy eredménynek könyvelhetjük el a múlt tisztázása szempontjából, hogy végre rendeződni látszik az ügynökkérdés. Végre kiderülhet, hogy kik és hogyan tettek tönkre emberi életeket, törtek derékba fiatal karriereket és jutattak hóhérkézre ezer meg ezer magyart. Novembertől már nem lehet takarózni - a volt MSZMP káderek által ügyesen bevédett -  titkosítás lepedőjével, nem lehet politikai célra bármikor előhúzni egy nevet, hogy azt kénye-kedve szerint taszítsa a mélybe vagy emelje pajzsra a honi és külföldi sajtó. Novembertől egyértelműbb lesz a helyzet. És, hogy miért csak egyértelműbb és miért nem egyértelmű, mert azt már valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy a diktatúra utolsó pillanataiban mennyi és milyen dokumentumokat vittek zúzdába szorgos kis pártállami kezek. Ez van és ez nagyon szomorú, de legalább elindultunk egy új úton, ami talán nem a szocialisták „valahovájába”, hanem remélhetőleg egy jobb, élhetőbb Magyarország irányában vezet. Bár az is kristálytisztán látszik, hogy holnap azért még kell reggelit venni, mert biztosan nem lesz kolbászból a kerítés.

 

Ugyanakkor tavaly nem hittem volna, hogy az ország szekerével együtt nem indul meg Esztergomé is.  Elmegyek egy Fidelitas Országos Választmányra, vagy valamilyen más országos rendezvényünkre, gyűlésünkre vagy konferenciánkra és azt látom, hallom, hogy itt ilyen program indul, ott azt építették és így tovább. Én meg a beszélgetés közben, ott legbelül szomorkodok. Persze nem az ő sikerükön és boldogságukon, hanem hogy közben a mi városunk nem a fejlesztésektől és az örömtől hangos, hanem ordibálástól és acsarkodástól.

 

Sajnos nyugodtan ki lehet jelenteni: Esztergom a politikai perpatvar fellegvára lett. Botrány, botrány hátán. Kis túlzással szinte nincs ember ebben a kis hazában, aki ne ismerné Meggyes Tamás és Tétényi Éva nevét.

 

Tavaly éppen a Kommunizmus Áldozatainak emléknapja után beszélgettünk, hogy mi lesz tavasszal és mi lesz ősszel. Sok forgatókönyvet végig beszéltünk. De, hogy a Széchényi téren egymás torkának essenek az esztergomiak azt álmomban sem gondoltam volna. Esztergomi lökdössön, ütögessen esztergomit? Lelövéssel fenyegetőzzenek? Szinte elképzelhetetlen volt.

 

A politika miatt? A város miatt? Sok féle válasz van. Viszont nagyon úgy látszik, hogy már igencsak tele van a hócipő. Mindenki ezzel kel, ezzel fekszik.  De egy dolog biztos: Esztergomnak nem perpatvarra, ütlegelésre és köpködésre van szüksége, hanem valódi városvezetésre. Mert közben pusztul a város…

 

 

Heer Ádám

Szólj hozzá!

2011.02.16. 10:00 Fidelitas Esztergom

Megemlékezés a Kommunizmus Áldozatairól

A Fidelitas és Fidesz esztergomi szervezetei idén is megemlékeznek a Kommunizmus Áldozatairól, ezúttal két rendezvényre várjuk a megemlékezőket és az érdeklődőket:

XIV. Esztergomi Polgári Est

 

2011.02.23. Szerda, 19 óra Szentgyörgymezői Olvasókör (Esztergom, Andrássy u. 23.)

 

Vendég: dr. Rétvári Bence parlamenti államtitkár

 

Téma: Kommunizmus Áldozatai, ügynöklisták, határon túli magyarság

 

Beszélgetőpartner: Heer Ádám és Vajda Balázs

 

Rendezvényünkre a belépés díjtalan!

 

 

Megemlékezés a Kommunizmus Áldozatairól

 

2011. 02. 25. Péntek, 18 óra, Esztergom, Mindszenty tér, a Mindszenty emléktábla előtt

 

Beszédet mond:

 

Steindl Balázs a Fidesz Esztergomi Szervezetének elnöke

 

Heer Ádám a Fidelitas Komárom-Esztergom Megyei Választmányának elnöke

 

 

Kérjük, mindenki hozzon magával egy szál virágot vagy egy mécsest!

Szólj hozzá!

2011.01.25. 13:33 Fidelitas Esztergom

Valahogy mégis kevesebbet…

  Szomorú hírre lettem figyelmes a mai sajtót böngészve: a szlovák Pravda című napilap szerint, Szlovákiában az elmúlt fél évben 25-en veszítették el állampolgárságukat amiatt, hogy felvették egy másik ország állampolgárságát.    

 

A 25 személy nagyobb része német, és osztrák állampolgárságot vett fel. Viszont, ami bennünket jobban érdekel, hogy a magyar állampolgárságot csupán egyetlen hölgy vette fel. Bár meg kell jegyezni, hogy az MKP elnöke, Berényi József január elején már igényelte a magyar állampolgárságot.

 

A fent említett 25 személy a tavaly július 17-én életbe lépett módosított állampolgársági törvény alapján elvesztette szlovák állampolgárságát. A jogszabály, amelyet a határon túli magyarok egyszerűsített honosítására vonatkozó budapesti törvénymódosításra válaszul nagy egyetértésben fogadott el a Fico-féle szlovák parlament, kimondja: automatikusan elveszíti eredeti állampolgárságát minden olyan szlovák állampolgár, aki felveszi egy másik ország állampolgárságát.

 

Hát, szépen állunk… A XXI. században, az Európai Unióban meg lehet tenni, hogy valakit „száműzzenek” hazájából, mint valami középkori hitszegő, árulót! Csak azért mert felvette egy másik állam, ráadásul szintén EU-s (Szlovákiával katonai és gazdasági szövetséges) ország állampolgárságát.

 

Nagyon szomorú dolog ez, de arra kérem a tisztelt olvasót, hogy egy pillanatra gondolja végig a következőket: Talán ezek az emberek bűnt követtek el azzal, hogy élni mertek egy olyan joggal, ami milliókat megillet szerte a világon? Vagy a szlovák állampolgárok nem érnek annyit, mint más országok állampolgárai és csak és szigorúan egyetlen állampolgárság illeti meg őket? Valóban olyan fertelmes, ördögtől való dolog az, hogy valaki kettősállampolgár? Vajon hány százezer vagy milliónyi kettősállampolgár él ezen a kis kék bolygón, akiknek a lehető legtermészetesebb, hogy élnek ezzel az alapvető jogukkal? Gondolkozzunk el azon is, hogy manapság már a bűnözőket sem száműzik, hát rosszabb-e egy kettősállampolgár, mint egy bűnöző?

 

És, ami a legfontosabb: hová tűnt az Európai Unió? Hol van ilyenkor az Unió izzószemű, lángnyelvű szónoka, Daniel-Cohn Bendit, vagy az európai szocialisták nagyhangú igazságbajnoka, Martin Schulz? Vagy nincs ilyenkor mondanivaló? Ez nekik nem érdek, vagy nem viszi át az ingerküszöböt? Netán ezért nem jár fizetés az IMF-től vagy valamelyik milliárdos bankóriástól?

 

Sok kérdés lenne még, de ez van… Nem szép, nem jó, de mindenképpen elgondolkodtató. Ma az Európai Unióban van „A” és „B” állampolgárság. Egyik ennyit ér, a másik meg pont annyit, de valahogy mégis kevesebbet…

 

Heer Ádám

Szólj hozzá!

2010.12.31. 16:15 Fidelitas Esztergom

BUÉK!

Kányádi Sándor gondolataival kívánok mindenkinek Boldog Sikerekben Gazdag Újévet a Fidelitas Esztergomi Csoportjának nevében.

 

Csendes pohárköszöntő újév reggelén


Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

(1956)

Heer Ádám

elnök

Szólj hozzá!

2010.12.23. 13:27 Fidelitas Esztergom

Kellemes Ünnepeket és Békés, Boldog Karácsonyt!

Kedves Barátaim!

A néhai II. János Pál pápa 2004-es karácsonyi beszédének részletével kívánok nektek, Kellemes Ünnepeket és Békés, Boldog Karácsonyt!

„Jászolod előtt, ahol erőtlenül fekszel, szűnjön meg a túláradó erőszak minden formája, amely oly sok elmondhatatlan szenvedés oka, aludjon ki a széthúzás számos tüze, amelyek azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy nyílt összetűzésekké fajulnak el: erősödjék meg a békés megoldások keresésére irányuló akarat, amelyek tiszteletben tartják a népek s az emberek jogos törekvéseit.” /II. János Pál/

Heer Ádám

Fidelitas Komárom-Esztergomi Választmányának és Esztergomi Csoportjának elnöke

Szólj hozzá!

2010.12.13. 21:14 Fidelitas Esztergom

Még a Bazilika nagyharangját is ellopták volna

Humorosnak szánt kis performanszt mutatott be a Societas országos és megyei szervezete a múlt heti esztergomi testületi ülésen, ahol takarékpersellyel és elemlámpával ajándékozták meg a Fidesz képviselőit.  Zárójelben jegyzem meg, hogy a Societas esztergomi szervezete csak papíron működik, semmit sem tettek a városért, programjaik, elképzeléseik nem voltak, ráadásul még az elnökük sem esztergomi, hanem egy Sárisápról importált „idegenlégiós”. Tehát megállapítható, hogy gyakorlatilag nem is léteznek. Ezt eddig soha nem hoztam fel, hiszen nem illendő, hogy a már amúgy is a földön fekvő szerencsétlent még jól meg is rugdossák.  

 

Ennyit a zárójelről. A Societas múlt heti ajándéka a fideszes képviselőknek akár jópofa is lehetett volna, ha lenne rá "jogalapjuk".  Ezért kérem, engedjék meg, hogy legalább így virtuálisan mi is kedveskedjünk egy kicsit önöknek, ezzel az önök számára oly kedves színű, vörös talicskával. Egyúttal megragadom az alkalmat, hogy az elmúlt nyolc évben az önkormányzatoktól elvett több zsáknyi pénzt legyenek oly kedvesek és talicskázzák vissza a magyar települések összevissza foltozott, nyomorúságos kis erszényéibe. Amikor ez megtörténik, akkor beszélhetünk az esztergomi gondokról, tisztelt „pesti, tatabányai, sárisápi, még véletlenül sem esztergomi” urak. De addig, amíg ez nem történik meg, jobb lenne, ha minden ifjúszoci kis titán futólépésben rohanna vissza Pestre összeszámolni az egyre nagyobbra duzzadó "Börtön-szocialista frakció" új és régi tagjait. Van belőlük bőven… Közben meg gondolkodjanak el azon, hogy ahova a magyar települések jutottak az elmúlt években, az jelentős részben az önök MSZP kormánynak köszönhető, ami még a Bazilika nagyharangját is ellopta volna, ha teheti.

 

Végül még egy zárójeles megjegyzés: azt meg végképp ne gondolják, hogy Esztergom elsötétítéséhez az önök rablópolitikájának semmi köze. A zseblámpájukat meg legközelebb inkább adják Zuschlag János, ex-ifjúszoci vezérének. Jó lesz az neki a börtön sötétjében Népszavát olvasni…

1 komment

2010.12.08. 11:40 Fidelitas Esztergom

14 éves a Fidelitas!

 Mi is részt vettünk a Fidelitas 14. szülinapi buliján, Székesfehérváron. A buli előtt –ahogy az már lenni szokott- azért dolgoztunk is egy kicsit, hiszen Országos Választmányi ülés is volt. A Kodolányi János Főiskolán tartott rendezvényen ott volt Varga Mihály, a Fidesz alelnöke, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, valamint Pintér Sándor belügyminiszter, s részt vett a programon több, az új nemzedék tagjaiból kikerült önkormányzati képviselő is.

Röviden a választmányi ülésről:

 

A kihelyezett választmányi ülést házigazdaként és meghívóként köszöntötte Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, aki ugyancsak a Fidelitasban ismerkedett meg a közélettel, s annak alelnökeként is dolgozott.

A Fidelitas országos elnöke, Ágh Péter is köszöntötte a küldötteket: „A Fidelitas az egyik meghatározó szereplője a magyar politikai életnek, hiszen tízezernél több tagja van, s a szervezet korábbi, illetve jelenlegi tagjai közül 17 országgyűlési képviselő került ki, az önkormányzatokban pedig a közösség 130 tagja dolgozik képviselőként, illetve nagy számban polgármesterként, s ad új lendületet a településeknek.”

Varga Mihály hangsúlyozta: az oktatási, egészségügyi, munkához jutási és gazdasági lehetőségeket figyelembe véve nem könnyű út áll ugyan a fiatalok előtt, de "sokkal ígéretesebb, mint ami a Fidesz 22 évvel ezelőtti alakulásakor volt". Hozzátette: a kormány a jövő érdekében változásokat hajt végre az egészségügy és az oktatás területén, s kész arra, hogy azokat a Fidelitas segítségét, együttműködését igénybe véve indítsa el.

Pintér Sándor azt mondta: a fiataloknak jelentős szerepet szán a kormány az önkormányzati területen, valamint a közrend, közbiztonság helyreállításában. A belügyminiszter hangsúlyozta: a fiataloknak politikai szerepet kell vállalniuk ahhoz, hogy a jövő olyan legyen, amilyennek ők szeretnék. Hozzátette: a fiatalok új vérkeringést hoztak "a törvényhozás gyakorlatába", figyelembe vették a javaslataikat, s számítanak rájuk a közrend, közbiztonság területén is.

Pintér Sándor üdvözölte a Fidelitas önkormányzati képviselőit, s célként fogalmazta meg, hogy az új nemzedék települési politikusai és a Belügyminisztérium partnerként működjenek együtt Magyarország városaiért és falvaiért.

 

A választmányi ülés után a vacsora következett, majd egy kiváló bor és pálinkakóstoló után egy közeli szórakozóhelyen folytattuk az estét. Az est folyamán Heer Ádám megyei elnök és az esztergomi küldöttség több fidelitasos országgyűlési és önkormányzati képviselővel folyatatott eszmecserét a közelmúlt politikai eseményeiről.

 

Végül ezúton kívánunk még egyszer boldog 14. születésnapot a Fidelitasnak és reméljük, hogy még sok ilyen jó hangulatú alkalom adódik a közös ünneplésre!

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása